Annyira tanácstalan vagyok a lányommal kapcsolatban. Tényleg én gondolom rosszul?!
17 éves, a barátja 19. Kedves gyerek, de az a baj, hogy teljesen máshogy él/élnek a szüleivel, mint mi. Nagyon sok pénzük van, ez látszik a viselkedésén, még akkor is, ha nem akarja.
Pl:
Vettünk ősszel egy autót (Suzuki Vitara), nagyon vártuk, örültünk neki. 2 napja volt meg az autó, idejött a fiú és elkezdte mondani, hogy ez egy papírkocsi, nem is érti miért árulják és csak német márkáktól szabad autót venni. Jó, következő hétvégén mentünk volt kirándulni, a lányom kicsapta a hisztit, hogy ő nem jön velünk, mert a barátja megmondta neki, hogy be ne üljön abba a kocsiba, mert az az utakon egy négykerekű koporsó lesz, és inkább szóljon neki, ha valahová menni akar, majd ő elviszi. Persze, mi is jobban örültünk volna egy 20 milliós BMW-nek teszem azt, de erre is nehezen, nagy spórolás árán gyűlt össze a pénzt.
Utána az volt a probléma, hogy egyszer hazaállított a lányom tőlük, hogy elhívták Thaiföldre, és hogy elengedem-e?! Mondtam, hogy ne haragudjon, de nem fér bele nekünk egy 5-600 ezres út (minimum), és nem lenne fair a húgával szemben sem ez, meg úgy alapból 17 évesen ne repüljön tanév közben Dubaiba, meg Thaiföldre. Volt nagy összeveszés, vita, aztán duzzogva elvonult, gondoltuk megértette. Másnap hív a barátja édesanyja, hogy "hallotta problémám van az úttal", és hogy ők egy percig sem gondolták, hogy nekünk ebbe kéne bármit is belefizetni, fogjam fel úgy, mint egy ajándékot az ő családjuktól. Megalázó volt.
Ezek csak kiragadott példák, minden hétre jut valami hasonló. Már annyira belefáradtam ezekbe a csatákba, amiknek általában az a vége, hogy a fiú anyja hív fel, és szinte számonkér. Elhiszem, hogy nekik nem jelent gondot kifizetni több százezret csak úgy. Azt is, hogy náluk az autó 15 millió felett kezdődik. Más fizetés, más életstílus, neveltetés. De nem akarom, hogy a lányom természetesnek vegye ezeket, vagy hogy hozzászokjon és ha szakítanak, ugyanúgy elvárja, csak mástól és ez legyen a fő szempont párkeresésnél.
válasza:A fiúhoz meg lenne pár keresetlen szavam, ha leszólná a családi autónkat... ;)
Igen, a miénk gagyi, 17 éves Suzuki WagonR+, a rozsda is megjelent, szétvan a futómű... DE! A mienk, és VAN!
A lányodnak egy minimális önbizalom és önismeret kéne, ami szerintem még nincs meg. Nyugi, nincs ezzel baj, én is 17 évesen küldtem először úgy igazán a fenébe egy hasonló lenéző idiótát.
F
válasza: válasza: válasza:32: Nem.. ne gondoljatok egyből rosszra. Én abban a helyzetben vagyok most, hogy én is szerény körülmények között nőttem fel, nem luxusban, sőt, gyerekkoromban volt, amikor alig volt mit enni, tehát tudom, hogy milyen az, ha nincs. Sikerült ebből a helyzetből kilábalnia a családnak, most sem élünk úgy, mint a kiskirályok, de fényévekkel jobban, mint anno gyerekkoromban. Kb. 2 éve megismertem páromat és ugyanez a helyzet van nálunk is. Sokkal jómódúbb családból származik, családi vállalkozás, testvérei is elég fényűzően élnek, szóval megy a szekér rendesen. Nekem ez nagyon idegen..az egész világ. Nem felvágósak, nem nagyképűek és nekünk is, vagyis inkább szerintem nekem, nagyon sok olyan helyzet volt, amiben meg kellett küzdenem magammal. Volt szó nyaralásról is, amire párom anyukája szeretett volna meghívni, akkor voltak a "közös ajándékok" pl. szárítógép, ami nem 10.000,- Ft és mellette még sok "apróság", ami miatt kellemetlenül éreztem magam, pl. elmentünk közösen ebédelni, anyós fizette az egész család ebédjét és nekem ez tök kellemetlen volt, viszont olyan kategóriájú étterembe ültünk be, amit én a havi nem tudom hány ezres fizetésemből nem igazán engedhettem meg magamnak... Párommal leültem beszélgetni, hogy nekem ez így nagyon kellemetlen és valamit ki kellene találnunk közösen. Az édesanyja azt mondta, hogy már én is a család része vagyok, ígéri, hogy nem fog túlzásba esni, de hogy fogadjam el ezeket az ajándékokat, mert ha megteheti, hogy pl. vesz egy szárítógépet, grillezőt nekünk, akkor miért ne tenné meg? Vagy fogadjam el, hogy nem kéri el a kaja árát, meg ilyesmik. nehéz volt, mert engem mindig arra neveltek, vagyis nem igazán erre neveltek, hanem én így szocializálódtam, hogy ha van rá keret, akkor megveszem/elmegyek, ha nincs, akkor majd ha lesz rá. Tehát kifejezetten rosszul érintett, amikor fizette néha a dolgokat, meg ne add ide, meg most ne gyüjtögessetek, hanem kifizetem stb.. mivel én nem ehhez vagyok szokva. Kötöttünk kompromisszumokat. Engedjem meg, hogy néha ő fizet, amikor úgy gondolom/érzem, akkor beszállok, szólok, hogy ha sok, meg ilyesmi. Még mindig nehéz, mert tényleg nem az én világom, amiben ők nevelkedtek, de szeretem a párom és ő is engem. Le kell küzdenem ezeket a kisebbségi komplexusokat, mert ők vagyis anyós tényleg nem rosszból csinálja ezeket, szimplán szeret és elfogadott. Szóval nem feltétlen "rosszból" akarja a lányod pasijának a családja elvinni a lányodat nyaralni, sőt.. nekik lehet tök természetes, hogy elviszik a gyerekük párját magukkal. Kompromisszum, ezt tudom tanácsolni. Fektessétek le a szabályokat, le kell ülni beszélgetni.
26N
válasza:Megértelek téged is és a srácnak is fura stílusa van, hogy a szülei pénzére veri ennyire a nyálát(gondolom ennyi idősen nem ő keresi halomra magát).
Viszont a lányodat ezek szerint szeretik, én nem fosztanám meg ezektől az élményektől, engedném.
Erről a lekezelő, lenéző sznob stílusról pedig elbeszélgetnék vele, mert ez nagyon undorító.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!