Szerintetek hány éves korban lehet otthon hagyni a gyereket egy éjszakára?

14 fiú

17 lány

16+az alatt ėjszakåra semmikėp sem.

nappal egy ėrtelmesebb 10 ėvest egy idősebb testvėrel simån.

A lányom 14 éves, és volt már egyedül. Igaz nálunk ez fokozatosan történt. Először 9 évesen egyedül kezdett iskolába járni, aztán onnan hazajött. Utána többször hagytuk napközbeni magára. 1-2 órára, aztán már többre. Majd jött az este. Ha 10-11 körül értem haza, ő már aludt. Így, hogy sosem láttam gondot, nyugodtan ott hagyható akár éjszakára is. Persze mindig úgy hagyom ott, hogy mindent leellenőrzök. Gáz elzárva, mosógép nem megy, kaját csak mikrózni kelljen. Az ajtó bezárva stb... Éjszaka ha alszik, ahhoz isteni csoda kell, hogy baj történjen vele.

Nem beszélve arról, hogy a mai világban már sokkal könnyebb a kommunikáció is. Telefonon bár mikor elér. Akár még videóhíváson is. Régen a szülők csak reménykedhettek, hogy nem esett bajunk mire hazaérnek. Úgyhogy nálunk most 14 évesen volt olyan hogy egyedül maradt.

OMG, nem tudom hova csöppentem... a túlféltő szülők közé?

Már 6 évesen úszótáborba ha azt vesszük különösebb felügyelés nélkül voltam, igaz a többi táborozóval, ahol a legnagyobb is talán csak 13 éves lehetett. A "nevelő" pedig magasról tett rá, hogy mit csinálunk magunkra este.

Egyes válaszok olyant írnak, hogy 16 éves kor alatt semmiképp... én 14 évesen kollégiumba kerültem, és sok vasárnap este voltam bent egyedül, mert a szobatársaim hétfőn reggel jöttek be.

Ha anyuék színházba mentek, akkor 9-10 évesen mamára voltam bízva. Aki viszont egy szinttel alattunk lakott és néha felnézett (tatámra is kellett ügyeljen). Szerintem 6.-os (kb. 12 éves) lehettem mikor igazán egyedül maradtam estére. Egy évre rá tatám súlyos beteg lett, mamám nem tudott rólam gondoskodni és magamnak kellett főzzek is. Szerintem a fokozatos engedékenység és magunkra való utalás az elengedés és nevelés célja.

Ezek ellenére mindig tudtam, hogy kit-mit kell hívni ha tűz lesz, ha baj van, ha megsérülök.

Valaki írta, hogy 9 évesen egyedül engedték hazajönni a suliból. Lehet, hogy azért mert viszonylag kisvárosban élünk, de nálunk 6-7 évesen anyu elvitt első nap a suliba, haza is jöttük, s onnan mindig magunktól kellett járjunk oda-vissza. Szobatársaim ugyanez (igen, ilyenekről is beszéltünk anno a koliba).

Most lehet le leszek pontozva, de sem én, sem a bátyáim (akik szinte sose vigyáztak rám, mert szintén kollégiumba voltak, majd albérletbe) nem vagyunk életképtelenek, és egyszer se gyújtottuk fel a házat.