Mit tegyek apámmal, hogy felfogja nem az van, amit szeretne?

Még a karantén előtt szakítottunk barátommal, 2 évig voltunk együtt. Kicsit különbözőek voltunk egy pár dologban, leginkább a jövőnket illetően és rájöttünk, hogy jobb lesz egyelőre külön, aztán, ha kicsit megértünk akkor lehet adunk egy újabb esélyt egymásnak.

Szüleim szerették a volt barátomat, ő volt az első, akit be is mutattam nekik. Mikor elmondtam nekik, hogy szakítottunk olyan volt nálunk a hangulat, mintha eljött volna a vég. Tegnap este apám ivott, nézte a tv-t, látott egy kisbabát benne és elkezdte, hogy neki nem lesz unokája, mert más pasi rám se fog nézni, egyet se tudok megtartani, szerezzem vissza az exem, ha boldog akarok lenni. Sajnos a legrosszabb dolgot tettem, leálltam vele vitázni, amit hamar fel is adtam, de még jöttek a szép szavak, hogy egy cafka vagyok, egyedül halok meg stb...

Azóta nem beszéltem vele, ki se megyek addig a szobámból, ameddig ki nem lép a házból, nem akarom látni. Anyám szerint ne hozzam fel a dolgot, mert "józanon" úgyse emlékszik rá mit nondott. Úgy érzem szembesíteni kéne azokkal amit mondott, nem csak ezekkel, hanem másokkal is.

Ti hogyan kezelnétek ezt az egészet? Volt nálatok hasonló eset?