Mit tegyek apámmal, hogy felfogja nem az van, amit szeretne?
Még a karantén előtt szakítottunk barátommal, 2 évig voltunk együtt. Kicsit különbözőek voltunk egy pár dologban, leginkább a jövőnket illetően és rájöttünk, hogy jobb lesz egyelőre külön, aztán, ha kicsit megértünk akkor lehet adunk egy újabb esélyt egymásnak.
Szüleim szerették a volt barátomat, ő volt az első, akit be is mutattam nekik. Mikor elmondtam nekik, hogy szakítottunk olyan volt nálunk a hangulat, mintha eljött volna a vég. Tegnap este apám ivott, nézte a tv-t, látott egy kisbabát benne és elkezdte, hogy neki nem lesz unokája, mert más pasi rám se fog nézni, egyet se tudok megtartani, szerezzem vissza az exem, ha boldog akarok lenni. Sajnos a legrosszabb dolgot tettem, leálltam vele vitázni, amit hamar fel is adtam, de még jöttek a szép szavak, hogy egy cafka vagyok, egyedül halok meg stb...
Azóta nem beszéltem vele, ki se megyek addig a szobámból, ameddig ki nem lép a házból, nem akarom látni. Anyám szerint ne hozzam fel a dolgot, mert "józanon" úgyse emlékszik rá mit nondott. Úgy érzem szembesíteni kéne azokkal amit mondott, nem csak ezekkel, hanem másokkal is.
Ti hogyan kezelnétek ezt az egészet? Volt nálatok hasonló eset?
Az egyáltalán nem normális dolog hogy így beszéljen és áljon hozzá a dolgokhoz egy apuka,Nem hibáztatni,ocsmányul kellene beszélni a másikkal föleg nem a sajált gyerekével senki nem érdemli meg ezt,Támogatás biztatást kellene adjon egy szűlő hiszen azért szűlő aki ezt nem teszi meg a gyerekéért az nem nevezhető szűlönek.
Meg mi az anyukád részéről is az hogy nem kell meg hallgatni egy piás ember szavát,következőre ha meg ver sem kell fel venni mert ő részeg,Ittas alakoktól minden ki telik.
Egyébként józanon magába tartsa az ember de részegen mondja ki amit akar azért tudnak annyit mondani a részegek.
Te helyedben szembesíteném apudat a szavaival.
Ha fel is hoznám úgyis az lenne, hogy ő ilyet nem mondott, ahogy írtátok is. Apámmal a kapcsolatom amúgy se volt fényes korábban se, ezzel meg főleg nem tudott javítani. A korábbi hülyeségeit mindig elengedtem a fülem mellett, vettem két nagy levegőt, és hagytam, hogy mondja a magáét. Részegen mindig őszinték az emberek, ezt is tudom, meg azt is, hogy hülyeség volt vele leállnom vitázni, de az ócsárlását nem bírtam már elviselni.
21 vagyok, fiatal még, azt is tudom hogy találhatok még valaki mást, akivel tudnék élni. Az biztos, hogy amint végzek a tanulmányaimmal elköltözök itthonról, hogy a család közelében se legyek.
Anyukámról annyit, hogy ő azért egy 25-30 éve csak együtt él apámmal, kiismerte már. Azt is megszoktam, hogy a vitahelyzetekbe anyám nem szól közbe, apámra hagyja meg az aktuális vitapartnerére. Elméletileg ez sem normális, de így nőttünk fel, ezen jelenleg (ismétlem jelenleg) nem tudok mit tenni, ha mondom is anyámnak, hogy ő is szóljon közbe, annyit mondana, hogy akkor nagyobb vita lenne.
Nem kell vitatkozni! Józan állapotában odalépsz és egy mondatban összefoglalod a tényt:
-Az aktuális pasim NEM NEKED, hanem NEKEM KELL hogy megfeleljen!
És azzal a lendülettel ott is hagyod. Nyugi, pontosan tudni fogja hogy miről beszélsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!