Sok szülő most veszi csak magát észre, hogy mennyire nem volt tisztában a gyerekvállalás súlyával?

Sok szülő most döbbent csak rá, hogy amiket a tanár mondott neki a tündibündi gyerekéről a szülői értekezleten,

az szóról-szóra igaz!

:)

A kérdés legnagyobb baja a demagógia, ami baja több válasznak is. Arra szuper viszont, hogy többen gyűlölettel, de legalábbis undorral (a szülést kabe a szarás szintjére degradálva) beszélhessenek a gyerekvállalásrol, meg a sok szar szülőrol. Én nem látom, hogy akik ilyeneket írnak,mitől volnának jobb emberek?

Valamit a kérdéshez is: irtó hálás vagyok, hogy kertesházban lakunk, és közel van egy erdő is, ahol tegnap egy teremtett lélekkel sem találkoztunk. Megörülnek egy panelban még egyedül is.

A munkámat sem fenyegeti veszély, igaz, jóval macerásabb most itthon dolgozni.

Minden tiszteletem azoknak, akik más körülmények között élik meg ezeket a napokat.

Ez már megint egy olyan kérdés, ami csupán gyűlölködésre és vélemények összeugrasztására jó.

Még mindig meglep (nem is tudom miért), hogy mennyire felszínesek az emberek és mennyire kevés tudásuk van az emberi pszichéről, az ember mentális helyzetéről. A sok fölösleges lexikális anyag helyett kellene tanítani pszichológiát is az iskolákban.

A bezártságról számtalan tanulmány született már, nem részletezem. Nem csak az itt gyűlölt szülők és csemetéik viselkedhetnek akár abnormálisan is ennek hatására, hanem akár introveltált, egyedül élő emberek is. Az emberek kikerültek a konfort zónájukból és rohadt nagy terhet ró mindenkire a félelem a vírusoktól, de leginkább a gazdasági válságtól. Értitek? Az emberek egyszerre lettek rabok az otthoniakban, vagy munkanélküliek egyszerre.

Abban persze lehet igazság, hogy sok szülő megszokta, hogy mindig volt a háttérben megbúvó nagyszülő akinek lepasszolhatták a gyerekeket és sajnos sokszor ki is használják őket a szülők. Őket most nem tudom úgy sajnálni, de aki egyedül nevel gyereket és nincs senki, aki segítsen nekik bevásárolni például, ráadásul őket fogja leginkább érinteni a gazdasági hanyatlás az már egy kemény mag nekik. Ebben a helyzetben csoda, ha nem őrülnek meg sokan.

26-os, ó, én hogy vágyok most kertes házra és erdőközeliségre, pedig gyerekem sincs, csak a hasamban... Most annyira, de annyira jól jönne... közben meg a hétköznapokban soha nem ilyen életre vágyom, én igazi városi lány vagyok, nem vezetek, imádok tömegközlekedni, meg azt, hogy minden itt van tőlem egy köpésre. De most arra vágyom, bárcsak lenne egy kertem...

Az ilyen időszakok valahogy átlakítják a prioritásokat, nem? Kíváncsi vagyok, ugyanígy érzek-e majd, ha vége a veszélyhelyzetnek. Ha igen, már megbeszéltük a párommal, hogy becélozzuk a házvásárlást, ami eddig nem volt terítéken.

Bocsánat az offért :)

Nem tudom kérdező a korlátoltság vagy a rosszindulat jellmző rád inkább meg az itt okosan patáliázó kisbarátaidra.

Igen a gyerek "takonyba bugyogva sír meg anya kiborul". Miért ne tenné? Az megvan hogy az ember szociális lény? Az a kisgyerek meg ahhoz volt eddig szokva hogy közösségbe jár ahol vannak barátai, mehet a játszóra bandázni ahol lefáradhat, és bármily meglepő a szülő sem csak szülő hanem ember is akinek vannak igényei társaságra munkára, meghogy kimenjen a 4 falközül pláne ha az egy lakás udvar nélkül.

Azért mert te meg itt páran vmi debilek vagytok akiknek ez így kva jó ne a normális emberek legyenek már rossznak beállítva.

Az élet rendje nem az ember össze van zárva másokkal akár a családjukkal is. Ha te erre vágysz menj be vmi valóságshowba máaokat ne fárassz a baromságaiddal.