Minden szülőtől elvárható lenne hogy elindítsa a gyerekét az életben?

És vannak, akiknek nincs miből.

Apámnak 5 haza van, amit bérbe ad BP-n. Pont annyit kaptam tőle, amennyire őszinte egy átlag politikus.

Minden szülő annyit és azt kapja idővel vissza amit és amennyit adott. A világ így kerek.

Csak aztán sírás ne legyen ha a fagyi visszanyal.

Akkor persze elő lehet adni a mártírkodást, hogy "szegfény, gyenge, magatehetetlen öregember vagyok, akiről senki nem gondoskodik".

Aha... Miért is lettél az? Vajon miért hagyott magadra mindenki? Ja, hát azt a részt már nem mondja el egy sem.

Én mindig azt mondtam, hogy elvárható hogy a szülő elindítsa a gyereket az életben mind anyagilag, mind érzelmileg.

Aki erre nem képes, az minek vállal gyereket?

Tudom, lehetetlen korlátozni, de valahol szomorú, hogy minden valamire való tudáshoz tanfolyamok, papírok, képzés, alkalmasság kell. Lásd diploma, szakképesítés, jogosultságok. A nyelvtudásod igazolni kell, a vezetési tudásod szintén jogosítvánnyal, stb. Ehhez képest a gyerekvállalás egy életre szóló 0-24-es feladat, mégsem nézi senki, hogy alkalmas-e rá az illető csak fial mindenki mert szeretnek b..szni.

Amúgy ha magamat és ismerőseimet nézem, ugyanazzal a tudással, ugyanazzal a fizetéssel jelentősen előrébb vannak az életben mint én, mert többet kaptak a szülőktől mint én.

18 évesen kollégista voltam, másoknak lakást vettek. Míg én 3-4 fős szobákban laktam addig ők lakótárssal és vissza törlesztették a lakás árát.

Amikor oda jutottam, hogy albérleti szoba, azt is magamnak fizettem diákmunkából. Nekik addigra ott volt a saját, kifizetett lakás.

Most 30 évesen eljutottam oda, hogy ki tudnék fizetni egy teljes albérletet, közben lakás árak elszálltak, sajátra esélyem sincs. Albérlet sosem lesz az enyém. Ők közben félre tettek annyit, hogy eladva az eddigi kisebb lakást, vehetnek egy nagyobbat.

Vagy jogosítványt is minden ismerősömnek fizették, én közel 30 évesen munka mellett csináltam meg saját pénzből. Míg ismerőseim kocsit kaptak, én 30 évesen jutottam oda, hogy legalább céges autóm van.

Vagy az sem mindegy, hogy valaki elmehet nyaralni, síelni, miegymás, mert lakás, autó, minden más adott. Míg nekem kétszer meg kell gondolni mire költöm el a pénzem és muszáj egyensúlyt tartani a költés és spórolás között.

Vagy egészségügyi dolgaim is vannak. El kéne menni szemműtétre, több 100 ezer forint. Fogszabályzó is kellene felnőtt fejjel, mert azt se kaptam kis koromban, az is 100+ ezer, vagy tele vagyok anyajegyekkel, párat le kellene szedetni, az is több 10 ezer ha nem SZTK-s mészárszékre megyek. Nem mindegy, hogy ezt valakinek fiatalon ki tudják fizetni, mag magamnak kell több havi fizetésből.

Ettől függetlenül halad az életem, csak én 40 évesen leszek ott, ahol az ismerőseim 25-30 évesen.

Illetve nem csak anyagi, érzelmi oldalról sem mindegy, hogy számíthatsz-e a szüleidre.

Nem mindegy, hogy 18 éves koromtól megkaptam, hogy takarodjak el a házból. Akkor is, ha 3 havonta egyszer voltam "otthon". Ismerőseim nagy része a mai napig rendszeresen haza jár, jó kapcsolatot ápol a szüleivel.

És ha pár havonta haza nézek, akkor az is inkább "tisztelet kör", de szívem szerint soha többet fel sem keresném a családom, rokonságom.

Vagy ismerőseim azzal biztatják, hogy meg tudják csinálni, segítik, tanácsot adnak nekik, ezzel szemben gyerekkoromtól kezdve azt kaptam, hogy egy senki vagyok, aki semmire nem fogja vinni.

De pont ezért kerülöm a lehúzós rokonságomat is. Miért csak ennyit keresel? Miért csak céges autód van? Miért csak szobát bérelsz? Miért túrázni jársz ismerkedés helyett? Meg igazából minden miért, ami nekem jó és szórakoztat...