Sok szülő most veszi csak magát észre, hogy mennyire nem volt tisztában a gyerekvállalás súlyával?

Idaig allandoan utazo, programokra jaro csalad voltunk. Sosem voltunk itthon egy napnal tobbet egyutt. Reggel ment mindenki suli ovi munka stb.. este ertunk haza mert edzesekre foglalkozasokra vittuk a gyerekeket. Hetvegente kirandulasok stb. Penteken mentunk vasarnap jottunk haza. Mindketten kapjuk ferjemmel a szepkartyat igy ki is hasznaltuk.

1 hete vagyunk itthon, szigoruan betartjuk, ferjem megy el a szukseges dolgokert, a gyerekekkel ki sem megyunk az utcara.

Jelenleg en ugy vagyok vele feladom, csinaljanak amit akarnak. Nem tudok szetszakadni, itthonrol kellene dolgoznom. Mellette a nagyobbik negyedikes, online orai vannak, es minden percben segiteni kell neki, egyedul nem akar semmit sem megcsinalni. A kisebb nagycsoportos ovis, o is csak vergodik semmi sem erdekli. A tesojat zavarna allandoan. Ez csak a tanulas idaig.

Mindketten jarnak focira es uszasra, a kicsi iskola elokeszito orara, nagyobb angolra is es ujabban teniszre..

Nem birok veluk annyira hianyzik a napi rutin, a mozgas, a csorda szellem mert kozossegben voltak csak hajlandok fott etelt enni. 4 napja csak sajt kifli es pirospaprika amit megesznek.

Nem haladok a munkammal, ferjem sem.

Igy telnek a karantenban a napok.

Az biztos tobb gyerekunk nem lesz.

@9 Beleláttam pár család életébe (unokatestvéreim, nővérem, barátaim, szomszédok, akiknek a gyerekére vigyáztam, gyerekek, akiket korrepetáltam). Illetve én magam is felnőttem valahogy. Ha anyám helyett apámmal maradtam volna, semmi emlékem nem lenne a szüleimmel a tv nézésen kívül.

Nem kell verni a nálad és felsőbbrendűnek hinni magad azért, mert belőled kijött valami a szaron kívül is. Pontosan látom én is és valószínűleg a kérdező is, hogy mit csinálnak egyesek.

Nyilván senki nem erre a helyzetre van berendezkedve, hanem arra, hogy van iskola, ott oktatják-nevelik a gyerekeket, lefoglalják őket. A legjobb szülő is frusztrált ilyenkor, amikor a gyerekből is egyszerre ömlik az összes frusztráció, nem érti, mi a helyzet.

Most az egyik kolléganőm szenved otthon. Nem azért, mert olyan k...a jó szülőnek gondolja magát, tök normális a hozzáállása az anyasághoz, nem akar senkit rávenni a szülésre, nem veri a mellét, nem mondja magát szuperanyunak és rendesen neveli is a gyereket. De egyik szülő sem, még a htb-k sem arra vannak berendezkedve, hogy iksoláskorú gyerekkel huzamosabb ideig legyenek otthon... az összessel egyszerre.

Most pl. a kolléganőm azzal szenved, hogy 1. otthon kell neki oktatnia a gyereket, amikor tudja, hogy ő nem tanár, nem jó tanárnak, nyilván ezért nem is ilyen irányban szerzett végzettséget, 2. az egyik gyereke hiperaktív, aki kb. 1 napig értette meg és bírta ki, hogy nem lehet kimászkálni játszóterezni, és pár napja már leadott egy hörgőszájú hisztit emiatt, pedig szépen hosszasan megpróbálták a saját szintjén elmagyarázni neki, hogy miért nem szabad, mi ez a vírus stb.(közben a másik gyerek meg tök nyugodtan tűri, és ugyanúgy voltak nevelve)...

nekünk három van:) óvodás+iskolások. felváltva vagyunk velük itthon, tök jól elvagyunk. szerencsére nyugodt, értelmes gyerekek. amúgy meg nem is szerencsére, mert mi neveltük őket:) mi történik? semmi különös. amúgy mindenki álláspontját megértem, az én álláspontom az, hogy szeretjük egymást, összetartozunk és élvezzük egymás társaságát:)

azt hiszem családnak hívják, vagy minek:)

18-as, bírom, amikor valaki ilyen burkoltan dicsekszik... nem, nem feltétlen csak az a család, ahol szerencséd van azzal, hogy nyugodt TERMÉSZETŰEK a gyerekek, ez nem feltétlen csak a nevelésed eredménye. Legyél ezzel boldog, de ne jegyezd meg kárörvendően a bajuszod alatt kuncogva, hogy ez a család...

(én vagyok a 16-17-es válaszoló, kevés jobb szülő van, mint ez a munkatársam... de ha hiperaktív természetű a gyereked, a nevelésed nem tud teljes érvényű lenni)

18-as vagyok. Véletlenül mind a három normális lett. Hát kérem a jó gének, meg a sok c vitamin:)

(A szülők legalább fele fogyatékos szerintem, milyen legyen a gyerek)