A fiam 32 éves, velünk él, és a számítógépes játékon kívül semmi nem érdekli. Amikor ideje van, állandóan játszik. Nincs közös programunk, enni is a gép előtt szokott. Nincs barátja, barátnője. Aggódunk érte, nem hallgat senkire. Van megoldás?

Bár nő vagyok, és egyedül élek, pont ennyi idős vagyok, és én is inkább játszom a szabadidőmben, mint emberek közt legyek. Vagy sorozatozok, olvasok. Próbáltam aszerint élni, ami "normálisnak" van beállítva, de annyira untam, hogy nem igaz.

És nem a szüleim hibája. Nagyon jól ismerem magam. Vagy ha a szüleim hibája, akkor sem, hisz az ő szüleik hibája, ha rossz szülők, az meg azoknak a szüleié, és így tovább.

Te jó ég!

Hagy döntse már el egy felnőtt 32 éves ember,hogy mivel tölti a szabadidejét.

Miért nem lehet felfogni,hogy nem mindenkinek van igénye a párkapcsolatra?

Tudod,nem mindenki egy kényszeres megfelelésben akarja élni az életét,és a külvilág felé mutatni egy képet.

Neki van,hobbija.

Sok,agyatlan "társasági" embernek nincs,na pont ezek szoktak összejárni,és értelmetlen dolgokról beszélni,mert nincs semmi hobbijuk.

Pont ezeket az emberek érdekli kizárólag a szex,a csajozás,mert a fizikai élvezeteken,kívül,mint evés,ivás,szex,semmi nem érdekli őket.

Ezeket úgy hívják,ösztönlény!!!!

A fiad nem ilyen.

Ő talált valamit,amivel leköti magát,és amihez nem kell másokhoz igazítania azt a kis szabadidejét,amit az ember megkaphat.

Tudod,van,akinek nem ér annyit a szex,hogy a hobbiját feladja érte.

Akik azt javasolják,hogy költözzön el,attól még nem fog megváltozni a hobbija.

Max kevesebb ideje lesz rá.

De itt a kérdezőnek nem is ez az elsődleges probléma,hanem az,hogy nem azzal tölti a szabadidejével,ami szerinte a normális.

Ha reggeltől estig bulizna,az nem zavarná.Itt nem ez a lényeg.

"Egyébként elég gáz a szülőkre fogni egy 32 éves ember sikertelenségét."

Az,hogy kinek mi a siker,egyéni megítélés kérdése.

Miért ne lehetne sikeres,ha eltudja tartani magát,és azzal tölti a szabadidejét,ami boldoggá teszi?

Azt,hogy valaki olyan dolgokat tesz,amire nem vágyik,nem sikeresség,hanem lúzerség,másoknak való megfelelés.

Eleve nagyon sztereotípan ráhúzzak a videójátékra,hogy valaki "sikertelen".

Lehetne teljesen más hobbi is.

Olyat is ismerek,aki pl sportol,és neki nincs ideje sem igénye barátokra.

Ugyanez igaz a videójátékra vagy bármire.

Ami neked siker,másoknak lehet rémálom.

Én nem vagyok gamer,de én pl megbolondulnék,ha holnap arra ébrednék,hogy abból az áll az életem,hogy dolgozok és a szabadidőm abból áll,hogy másokkal találkozzak,másoknak megfeleljek.

Nem,ez nem menekülés.

Nem egyformák az igények.

Sajnos a legtöbb embert semmi nem érdekli,nem tudnak semmire szenvedélyként tekinteni(nem a függőségre gondolok),nem találnak semmit igazán az életben,ami lekötné őket,és úgy élnek,mint a biorobotok,értelmetlen társasági eseményekre járnak,gyereket vállalnak,hogy hát legyen valami értelme az életüknek.

Ez sokkal inkább sajnálatos.

A online játékokat csapatban is lehet játszani.

Attól pl,hogy a szobájában ül,lehet éppen a haverjaival játszik.

Nekem Öcsém totálisan ilyen,mint a kérdező fia.

2-3 ilyen online haverja van,akikkel játszik.

De azt mondta van olyan is,hogy csak egyedül akar játszani,mert nincs mindig kedve a csapatjátékhoz.

A többi fiú is hozzá hasonló mentalitású.

Nem értem miért baj,ha az ilyen emberek megtalálják egymást,és ez a hobbijuk,ahelyett,hogy hétvégén rommá innák magukat és hemperegnének valamilyen szórakozóhelyen.

"Had illesszem ide szegény Csukás Pista Bácsi egy mondását!!Nem tudok annál szomorúbb és magányosabb dolgot elképzelni, mint mikor egy gyerek ül a képernyő előtt, és egyedül játszik. Játszani legalább ketten kell, de inkább tízen, húszan, mert a közös játék a legnagyobb dolog az életben."

Nyugodjék békében, én is szerettem, de ebből az idézetből azért látszik, hogy más korban nőtt fel (a mai számítógépes játékok azért sokkal szórakoztatóbbak, mint 1950-ben a hintaló, és soknál eleve másokkal játszol a neten) és az is, hogy ő se érti az introvertáltakat, akiknek az egyedüllét a kikapcsolódás, pláne ha a melóhelyén egész nap emberek között van (tízen, húszan? wtf, jó, hogy nem ötszázan... a tömeg nem arról híres, hogy értékes emberi interakciók születnek benne).