A fiam 32 éves, velünk él, és a számítógépes játékon kívül semmi nem érdekli. Amikor ideje van, állandóan játszik. Nincs közös programunk, enni is a gép előtt szokott. Nincs barátja, barátnője. Aggódunk érte, nem hallgat senkire. Van megoldás?

Mintha csak a testvéremről írtál volna. De ő csak 31 éves és dolgozik, de az élete kb ennyiből áll mint amit leírtál. Igaz neki vannak barátai, de legtöbbjének van családja, vagy akinek nincs az külföldön él emiatt ritkán is találkozik velük.

Őszintén ezt a problémát helyette senki nem fogja megoldani. Ha kirakod max annyit érsz el vele, hogy máshol fog gépezni. Valami élet cél kellene neki, de szerintem bőven elvan a saját kis világában, így változtatni nemigen fog.

Téged az zavar, hogy még mindig veletek él, vagy az, hogy a munkán kívül annyi az élete, hogy ül a számítógép előtt és játszik?

Ha az utóbbi, akkor sajnos nem tudsz, mit tenni. Neki kell akarni változtatni, hiába noszogatod, ha neki ez így jó, akkor úgysem tesz semmit, ha meg rájön, hogy hiányzik neki valami még, akkor majd tesz lépéseket.

Egyébként elég gáz a szülőkre fogni egy 32 éves ember sikertelenségét. Ő választotta magának ezt az életet, és így is hatalmas segítség számára, hogy otthon élhet szülőkkel és nem albérletben kell kuporognia többedmagával idegenekkel, idegenek zsebét tömve. Plusz, ha valaki megteheti, hogy szombat reggeltől vasárnap késő estig csak és kizárólag a gép előtt ül, akkor az is kérdéses, mennyiben járul hozzá a házimunkához.

Szerintem is elég lúzer dolog, ha ez ember egyetlen hobbija és öröme a gamerkedésben van, de mindenki a maga sorsa kovácsa.