Ti meg tudnátok bocsátani apukatoknak 25 évnyi nem törődést?

Ha elfogadtad a meghívást, akkor nem értem, mi a probléma.

Másrészt meg kellene mindenképpen hallgani, mit mond, miért nem tartotta veled a kapcsolatot, ugyanis ennek sokféle oka lehet.

Szóval szerintem az a normális, ha elmégy és adsze egy esélyt a kapcsolatotoknak.

(Aki meg az elmaradt 18 év gyerektartást követelné, az elöször nézzen utána, mielött hülyeségeket ír, max. fél évre lehetne követelni, de akkor sem a gyerek teheti, hanem a másik szülö!)

"most felkerestem az interneten és meghívott magahoz pár napra"

TE kerested - és megtaláltad.

Ezek után miért kérdés, hogy elfogadd-e meghívását?

25 évig csak azt hallottad apádról, amit anyád mondott neked (és anyai nagyszüleid, akik helyzetük szerint elfogultak).

Keresésed eredményes volt, újra megtaláltad.

TE kezdeményezted a keresést, tehát a tisztesség úgy kívánja, a látogatás megrövidítésének lehetősége fenntartásával, de mindenképp meg kell látogatnod.

.

Tisztességgel elfogadva meghívását -az előző lehetőség fenntartásával- legalább megismered az ő álláspontját is.

Eddíg csak azt és annyit tudtál(?) róla, amennyit anyádtól és a rokonságtól hallottál. Fel kell készülnöd olyanra ami esetleg ellenkező az eddíg "tudottjaival"!

.

Summa sumarum:

keresésed eredményes volt, megtaláltad apádat, a tisztesség úgy kívánja, -ha nem is napokra,de- felkeresd!

Megbocsátani nem, nyilvánvaló.

De elzárkózni nem kell, és hibáztatni sem senkit a múlt miatt.

Ha meghívott, menj el, ez még semmit nem jelent, azt sem, hogy biológiailag az apád, a jelen helyzetben ez leginkább csak mellékes tényező.

Teljesen úgy kezeld a dolgokat mintha egy vadidegennel ismerkednél, a lehetőségeket megadni nehéz lesz a sérelem miatt, de ha sikerül, akkor még jó kapcsolatban is lehettek, attól függetlenül, hogy az elmúlt 25 év hajója már rég elúszott, és bepótolhatatlan (múlt).

Nagyon sajnálom, h az édesapád nélkül kellett felnőnöd.

Miért keresed? Mit szeretnél megtudni tőle? Mit vársz tőle? Magyarázatot? Válaszokat?

Tapasztalatból mondom, h akkor jársz a legjobban, ha semmit sem vársz tőle. SEMMIT.

Vannak, akik elmenekülnek az apaság elől, mert megijednek a felelősségtől. Utána, meg... hát már így alakul.

Ne vedd magadra!

"Vannak, akik elmenekülnek az apaság elől, mert megijednek a felelősségtől."

Igen, vannak, de miből gondolod, hogy jelen esetben teljességgel ez az ok?

Miért kellett 5 évig várnia az apának erre az ijedelmre?

.

A kérdéshez:

mindenképpen azt ajánlom, keresd fel személyesen is apádat, már csak amiatt is, mert a TE keresésedhez köthető előkerülése!

Megtudhatod, hogy a léted oka-e eltünésének, vagy valami más. Persze, ebben benne van az is, hogy léteddel összefüggésben nem lévő, anyád és közte lévő összeférhetetlenség lett a kiváltó ok.

Készülj fel viszont arra, hogy magyarázatot/kimagyarázkodást kapsz arra nézve, hogy nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek lefestve lett.

Mindenképpen jó lesz tudnod a másik oldal magyarázatát is, hiszen "Minden tézis magában hordozza antitézisét, mígnem feloldódnak a szintézisben".

.

Ha megismered apád álláspontját is, -ami messze nem egyezik az eddigiekkel (anyádéval)- rájösz, hogy az igazság valahol a kettő között van: mindkettőnek igaza van, ezért egyiknek sincs kizárólagos igazsága.

.

Nyomós érv felkeresése mellett, hogy TE KERESTED ŐT, NEM PEDIG FORDÍTVA!

Hiteltelenné, 'nem tudja mit csinál és mit akaróvá' válsz az ő és mások, sőt saját szemedben is.

Én "csak" 15 éve nem láttam apámat, pedig a szülőfalumban a szomszéd utcába költözött. Úgy gondolta, hogy válás után már nemcsak anyámból, de belőlem sem kér.

Ő is boldogan neveli a másik gyerekét, aki teljes anyagi biztonságban él, nekem meg az évekig tartó biróságra járkálás után a megítélt minimum összeget fizette, de azt is felháborodva és nemtetszését kifejezve.

Tudod, ha ő meghívna magához, biztosan nem mennék. Ha 15 évig nem volt rám kíváncsi, akkor most már mindegy. Figyelj, teljesen mindegy, mit mond, erre nincs mentség. Mert még ha egy anya mondjuk meg is tiltja neki, hogy látogassa a gyereket, neki joga van, ha meg az ember felnő, újra kezdeményezheti vele a kapcsolattartást. Téged 25 éve les..r apád konkrétan, és most is te kerested. Ez is sok mindent elmond.

Viszont ha felkerested, akkor csak kíváncsi vagy rá, tehát mit lehet erre mondani?

Megbocsátani meglehet szerintem, én is megbocsátottam az enyémnek, bár nem mintha valaha is bocsánatot kért volna, vagy próbált volna kárpótolni. Egyszerűen csak elengedtem, továbbléptem. Elfelejteni, hogy mit tett (vagy mit nem tett) viszont sosem fogom.