Miért maradjak csöndben, ha zavar valami? (Mostoha kérdés)

Az én lányom se tesz új papirt , még néha el is lehet nézni dolgokat

Ez a csökönyös ” kötöm az ebet a karóhoz ” mentalitás a részedröl azt mutatja , hogy semmi szeretet nincs benned , söt belekötsz midenbe

Itt nem a papirról van szó , hanem a negativ érzéseidröl iránta

Szomorú helyzet , sajnalom azt a gyereket

A szeretethiany miatt minden probléma

A mostoha nagylány ha nem képes az emberi együttélés alapszabályait betartani, visszapöntyög, kifogásokat keres és nem engedelmeskedik neked, ha a te házadban van? (A mostani férjed otthon a tied is.) Akkor menjen és keressen másik helyet. Nem kötelező vele kapcsolatot tartani. Evidens, hogy ha elhasználom a WC-papírt, akkor teszek másikat, főleg, főleg, ha már szóltak előtte.

Ugye, tudod, hogy ez nem a WC-papírról szól, hanem az akaratharcról és jó eséllyel a valódi anyuka szítja a feszkót? A nagylány haragos az apucira, mert az elvált anyukától és és ezt esetleg tüzeli az anyuka - minden rajtad csattan, mert a férjed egy papucs.

Nem, nem tűrném el. Én mér régen vagy nyakon vágtam volna, vagy kihajítottam volna a francba - menjen anyucihoz és ott arcoskodjon. De én nem te vagyok.

Egyik oldalról megértem, hogy miért érzed így. Az együtt élésnek alapjai az ilyen dolgok. Nyilván mindenki érdekét szolgálja.

Másik oldalról viszont számomra az a havi néhány alkalom közel sem lenne olyan központi kérdés, hogy emiatt konfliktusba kerüljek, akár a lánnyal akár a párommal. Nekem sose okozott örömet, hogy bárkit a környezetemben "lecsesszek" főleg ilyen kisebb piti dolgok miatt. De értem én, hogy van akinek jobb kiadni a feszültséget. Csak hát legyünk őszinték, reggeli közben sértetten szóvá tenni, hogy ezzel kényelmetlen helyzetbe hozzuk a másikat nem biztos hogy olyan jó dolog. Van ennek más kulturált módja is.

Beszélj a pároddal, hogy téged ezek a dolgok ilyen méretekben irritálnak. És próbáljátok meg valamit közösen kitalálni. Ha téged tényleg ennyire zavar, akkor nem megoldás a párod szemlélete sem, hogy tűrjük el...

Mondjuk nem azért, de nálunk az a normális, hogy mielőtt leül valaki wcre, megnézi, hogy van-e WC papír. Illetve mi a WC háta mögött is tartunk egy csomag WC papírt, vész esetére, amit a WC-n ülve könnyen elérünk, de nincs szem előtt, így tényleg csak akkor használjuk, ha "szar a helyzet". A férjemnek se kell lehajtania az ülőkét, pisilés után, mindenki a családban gondoskodik magának arról, hogy tudjon wc-zni és nem a másiktól várja el, hogy ne felejtse el már lehajtani az ülőkét, ne felejtse már el kitenni a WC papírt stb. Mindenkinek tele van az agya, mindenki nálunk elfelejt néha dolgokat, így ha én beleesek reggel félkómásan a wcbe, vagy a férjemnek nincs WC papírja, nem egymást kezdjük el hibáztatni, hanem magunkat.

Hogy a kérdésedre is válaszoljak, nem nem tűrnék el mindent. De mindenképpen úgy szervezném a családi szabályokat (ahogy a fenti eset is mutatja), hogy a legkevesebb konfliktus alakuljon ki.

Pl, nálunk nem divat megköszönni a kaját, ha valaki megköszöni, persze jól esik, de nem elvárás, hiszen természetes, hogy ha tudok ételt rakok az asztalra.

Nem veszekszünk azon, ha elfogy valami a hűtőből. Ha valakinek valami sürgősen kell az lemegy érte boltba, egyébként heti 1x megyünk nagybevásárlásra, ilyenkor végig nézem a kamrát, hűtőt, hogy mi fogyott el, mit kell venni.

Aki koszos cipővel végig trappolja az előszobát, annak a kezébe adom a felmosót.

Nagyon ritkák nálunk a veszekedések, mindenki tudja, hogy magának kell gondoskodnia a dolgokról, és nem másokra várni, hogy megcsinálják helyettünk.