Szülők! A gyerekeiteknek lehet beleszólása abba, hogy nézzen ki a szobája?

Nálunk a fal mindig fehér volt, mert csak. Felújításnál is.

A bútoraimat még kisgyerek koromban kaptam, a mai napig azok vannak otthon. Illetve közben épült egy galéria, a galériára nem férnek fel, szóval lett pár új szekrényem, amit anyám ár és méret alapján választott, pedig akkoriban már majdnem felnőtt voltam. :)

Egy cucc van, amit én választottam, az ágyam kamaszként, mikor a gyerekkori ágyam tönkrement. De azt is megadott szempontok alapján választhattam ki.

Én sosem éreztem ettől kevesebbbek magam, új bútort sem akartam soha, mármint csak ilyen álmodozás szinten, hogyha új lehetne, akkor ilyen meg olyan meg de jó lenne a galériaágy pl... de soha nem jutott eszembe, hogy nekem miért nem vesznek újat, minek vettek volna, ha a mai napig szuperálnak a 90-es évek beli ifjúsági bútorok?

Igaz, én nem is matrciázhattam, firkálhattam össze semmit soha, maximum plakát celluxszal; ami nem hagy nyomot, pontosan emiatt, hogy felnőttként se legyen ciki. És nem is az, ma sem.

(És pontosan emiatt felnőttként is úgy választok ki mindent, hogy időtálló legyen.)

4 évesen lett saját szobám. (Akkor kezdtük berendezni a kb 6 éve elkészült emeletet) A bútorok színét én választottam. Világos- sötétbarna árnyalatokból válaszhattam.

10 elmúltam, amikor kezdtem megúnni a fehér falat, így következő festéskor halvány narancssárgára festettük. Azóta is azt variáljuk. (Illetve 2 éve nyáron ki akartam dekorálni az egyik ferde falat, meg is vettem a fekete falfesték színezőt, de még mindig nincs kidekorálva. 😅 Kicsit kifutottam akkor az időből, mert az ablakcsere későre sikeredett...)

Kiskoromban a plafont összeragaszgattam csillagokkal. Bár ez a szüleimnek pont nem tetszett...

Illetve jópár éve minden össze van ilyen üvegfestékkel ragasztgatva, mert nincs lelkem leszedni. (drága volt...)

[link]

18L

Ésszerű határig hagynám, hogy ő válassza ki a színt. Pl. ragaszkodnék hozzá, hogy pasztell színű legyen, de azt a gyerekem dönthetné el, hogy citromsárga, narancssárga, barackszínű, halványzöld .... vagy éppenséggel hófehér legyen.

A bútoroknál szintúgy. Ha nem drágább az átlagosnál, megfelel a célnak, nem látok benne semmi különös problémát, akkor az lehet, amit ő akar.

Az tényleg elszomorító, hogy pl. szeretted a szivacsmatracodat, szívesen aludtál rajta, és még azt sem hagyták. Itt azért kibukik, hogy nem anyagiakon múlt, hanem a szüleid hozzáállásán.

Amit a barátnődről írtál, hogy levélmintázatot csináltak így a falra, bevallom, eszembe sem jutott, de egy kis falszakaszon alkalomadtán engedném kipróbálni. Ha szép a végeredmény, később akár a saját szobája összes falát engedném így átfesteni. Most adtál egy jó ötletet. :-)

Saját gyerekkoromra visszagondolva: nálunk tapétás volt a szoba, akkoriban ez volt divatos. Volt egy tapétázás kicsi koromban, akkor még meg se tudtam volna mondani, mit akarok. A következő tapétázásnál kb. egyetemista voltam, és emlékszem, én választottam ki a mintáját. Bútorokat kamaszkoromban cseréltünk, és együtt jártuk a bútorboltokat. Nyilván próbáltak meggyőzni arról, hogy mi mutatna jól, és mi nem, de végül teljes konszenzussal döntöttük el.