Szülők! A gyerekeiteknek lehet beleszólása abba, hogy nézzen ki a szobája?

Nekem a szüleim sosem engedték, hogy pl. én döntsem el, milyen színűre legyen festve a falam, vagy milyen bútorok legyenek a szobámban. A legrosszabb, hogy egyik bútoromat sem újonnan kaptam, amik épp nem a testvéreim ősrégi, leselejtezett, rossz bútoraik voltak (értem ezalatt pl. a rendesen bezáródni nem akaró ajtós szekrényeket, meg a karcos, letörölhetetlen foltos, filctollas-festékes asztalokat), azokat ismerősöktől meg internetről vették/kapták használtan...Volt pl. egy összehajtható szivacsunk, amit az uncsitesóméktól hoztunk el, az viszonylag jó állapotban volt (legalábbis volt rajta egy fekete huzat, szóval ha volt is rajta bármiféle folt vagy ilyesmi, nem látszódott). Szóval pár évig azon aludtam. Aztán egyik nap közölték, hogy anyám meghallotta, ahogy az egyik munkatársa mondta, hogy új ágyat vesznek a gyereke szobájába és a régit megpróbálják eladni, erre egyből lcsapott rá, hogy nekem az kell és el is hozták teljesen ingyen (hurrá) és hiába győzködtem őket, hogy nincs szükségem új ágyra, főleg nem a munkatársa gyerekének a levetett, használt ágyára, le lettem kussoltatva, hogy fogjam már fel, hogy az mennyivel jobb a szivacskámnál, mert legalább rendes ágykerete is van, meg amúgy is, én hogy jövök ahhoz, hogy megmondjam, a saját házukkal mit csinálnak meg mit nem. Szóval így lett egy "vadiúj" ágyam, aminek a közepén ott éktelenkedett egy idegen gyerek sárgás izzadtságfoltja és ezen kellett kb. 5 évig aludnom.

Kiskoromban volt egy legjobb barátnőm, aki pár utcányira lakott tőlünk és kb. 12 körül lehettünk, amikor egyik nyáron átmentem hozzá és láttam, hogy át lett festve a szobája és büszkén újságolta, hogy a rajta lévő levél-mintázatot ő találta ki és az apukájával együtt csinálták, mégpedig úgy, hogy igazi faleveleket belemártották a festékbe és rányomták a falra, így ott maradt a levél-mintázat. Emlékszem, először kb. szétrobbant az agyam, mert nem is gondoltam volna, hogy ilyen létezik, hogy egy gyereknek nem hogy beleszólása lehet a saját szobája kifestésébe, de még segíthet is a szüleinek a festésben.

Aztán az évek során, ahogy ugye idősebbek lettünk, fokozatosan lecserélték a régi "kislány" bútorait "nagylányos" bútorokra és mindig mesélte, hogy pl. a tükrös-kétajtós szekrényét is ő választotta, engem pedig mardosott az irigység, mert még 16 évesen is az akkor már 30-as éveikben járó testvéreim gyerekkori bútoraival volt tele a szobám, amik finoman szólva se voltak már a legjobb állapotban és szerintem amikor anno a '80-as években megvették őket, már akkor se számítottak divatosnak vagy modernnek...

Ez mennyire normális? Vagy lehet, máshol se engedik a szülők a gyerekeiknek megmondani, milyenre szeretnék a saját szobájukat, csak a legjobb barátnőm élt fura családban?