Megmondjátok a gyerekeiteknek azt, ha szerintetek hülyeséget csinál?

VELEMENYT el lehet, sot el is kell szerintem mondani, mert az formalja a masik ember nezeteit, de arra mindig figyelni kell, hogy az valoban velemeny legyen, es NE beleszolas, vagy foleg NE manipulalas. nem szabad megharagudni akkor sem,ha a gyereked " nem hallgat a szep szora", es nem szabad kesobb azzal hencegni, ha esetleg belebukik a sajat elkepzelesebe, hogy " te bezzeg megmondtad elore".

terelgetni szabad, iranyitani tilos.

Igen, elmondom a véleményemet, de nem így, hogy "hülyeséget csinál", hanem ahogy egy felnöttnek mondanám, hogy szerintem nem feltétlen jó ötlet.

De ennyi lenne, ha ö továbbra is kitart az elhatározása mellett, akkor tuodmásul veszem és elfogadom - és ha netán félresikerül a dolog, akkor mellette állok és segítek kilábalni ebböl a helyzetböl.

Én azt mondanám el, hogy SZERINTEM (!!!) miért rossz az a döntés és a helyében én mit tennék.

Tanulás: itt gondolom továbbtanulásra, pályaválasztásra gondolsz. Elmondanám, melyik szakma/hivatás szerintem mivel jár (jó és rossz oldala), képességeihez, habitusához szerintem illik-e vagy sem. De még ha nagyon szívnám a fogam a döntése miatt (mondjuk színésznő akarna lenni), akkor is tudomásul venném.

A párválasztásnál csupán arra szorítkoznék, hogy elmondanám, milyen embernek tartom a párját. Lásson egy másik nézőpontot. Kedvenc mondásomat emlegetném, hogy "ki milyen rózsát szakít, olyat szagol".

Mindegyik esetben hangsúlyoznám, hogy az ő felelőssége a döntés, és ő fogja viselni a következményeit.

Persze, többet árthatsz azzal, ha nem szólsz.

"terelgetni szabad, iranyitani tilos"

Valahogy így. A manipulációt, különösen az érzelmi zsarolást mindenképpen kerülni kell, bár ez nem mindig ilyen egyszerű, ugyanis az érzelmi zsaroló általában nincs tudatában annak, hogy mit csinál. Szóval mondjuk nem árt, ha a szülők egymásra is figyelnek...

Azért az se mindegy, hogy mit értünk irányítás alatt. Ha nem kényszerítést vagy manipulálást, akkor szerintem a szeretetteljes irányítás nem gond, bizonyos határokon belül. Minden lépését nyilván nem kell meghatározni a gyereknek, de szerintem a főbb kérdésekben jó ha kap iránymutatást, vagy akár irányítást. Van aki ezt konkrétan igényli is. Ha viszont mindenképp a saját feje után akar menni, akkor nem nagyon lehet mit csinálni, marad a jó tanács és az aggodalmas tekintet... :)

Igen. Mi szoktunk beszélgetni a családban és elmondhatjuk egymásnak a véleményünket bármiről. Oda-vissza. Nemcsak a szülő a gyereknek. De egyébként fontos döntésekben ki is szoktuk kérni egymás tanácsát. Pl. munka, tanulás.

Párválasztásban nem, ott inkább az érzelmek számítanak.

"Megmondjátok a gyerekeiteknek azt, ha szerintetek hülyeséget csinál?"

Mint a huzat! Ez szülőként a kötelességem is.

Aztán, hogy mit kezd vele, az már az ő döntése, nem élhetem helyette az életét.