Miért nem értik meg, hogy nem bolti eladó, kocsmáros vagy gyári munkás akarok lenni életem végéig, hanem többre vágyom?
21 éves vagyok, ebben az évben fogok végezni az egyetemen (nyelvi alapszak). Még eldől, hogy konkrétan mit és hol, de abban egészen biztos vagyok, hogy tovább szeretnék tanulni és alapvetően azt gondolom, hogy kell is. Eddig egy vidéki egyetemen tanultam és tanulok, amit sok szempontból szeretek (pl. kisebb, barátságos és hangulatos város, jó a közösség, nagyon szeretem a tanáraimat is, akik nagyon segítőkészek és támogatóak), viszont itt kevesebb lehetőséget látok (pl. diákmunka, gyakorlat, kapcsolatok, szakmai fejlődés) és emiatt szívesen mennék Budapestre is.
Erről már többször beszéltem otthon is, viszont a szüleim csak abban gondolkoznak, hogy én itt most majd lediplomázom, hazaköltözök és akkor ott élek, dolgozom... Na most egyelőre még nem döntöttem el, hogy a főváros vagy a jelenlegi egyetemi városom, de az tuti, hogy én nem otthon képzelem el az életemet. Az egy pici kisváros, ahol nekem nulla lehetőségem van és nincsen semmi, ami engem haza tudna csábítani. Nincsenek a korosztályomnak való szórakozási és kikapcsolódási lehetőségek, eleve nem is nagyon van korombeli lakos, van egy-két bolt, egy-két étterem és ennyi. Számomra semmi picikét is szakmai munkalehetőség nincsen, és hangozzék bárhogyan is, én nem azért tanultam és tanulok, hogy ezt feladva beálljak a kiskocsmába vagy a sarki boltba, esetleg elmenjek egy gyárba dolgozni. Nem nézem le ezeket a munkákat és embereket sem, nincsen velük semmi baj és én azzal is tisztában vagyok, hogy az én végzettségem nem egy orvosi vagy egy mérnöki diploma, de én még fiatal vagyok, szeretnék még tanulni, fejlődni és erre úgy semmi lehetőségem nem lenne. A szüleim viszont csak a magukéval példálóznak, hogy az xy mennyit keres a közeli gyárban végzettség nélkül, három műszakban és az milyen jó, mert nem is nehéz az a munka vagy, hogy a nemtudomkicsoda is ott végzett mint te és most ott dolgozik a boltban (mert elvárták a felsőfokú nyelvtudást, csak soha nem használja, mert nincsen rá szükség) vagy a nemtudomhogyhívják is milyen jól el van az önkormányzatnál, nem kell csinálnia szinte semmit és mégis kifizetik... ha pedig megjegyzem, hogy én nem nyolc általánossal rendelkezem, mint az xy vagy pályakezdő fiatalként nem olyan munkát szeretnék, ami abból áll, hogy a bokámat vakarom napi 8 órában, vagy hasonló, akkor én vagyok a hülye, mit képzelek magamról, ez van, itt ilyen az élet, ezt kell csinálni stb. (hozzáteszem, hogy ők sem ilyen munkahelyen dolgoznak). Pontosan tudom, hogy ott ilyen az élet és én pont ezért nem akarok visszamenni.
válasza:#20
Jó, akkor máshonnan közelítsük meg!
Van egy "B" terved arra az esetre, ha a szüleid, a szavukat betartva finanszírozzák azt a képzést, amit választottál és elvégzed, de tovább nem támogatnak?
Utána már az ő opciójuk, hogy azt hasznosítva menj dolgozni. Ezt világosan a tudtodra adták!
Neked vannak további tanulmányi terveid, ráadásul nem akarsz a "poros kisvárosban" maradni, innentől kezdve akkor, hogy tervezed a jövőt?
Most a kérdésed alapján nem teljesen egyértelmű számomra, hogy a jelenleg folyamatban lévő képzésemre és az azt követő időszakra gondolsz vagy pedig a mesterre...
Én mindenképpen szeretnék továbbtanulni ezen képzés elvégeztét követően, függetlenül attól, hogy a szüleim támogatnak vagy sem. Ha a szüleim a további tanulmányaimat már nem támogatják, akkor mindenképpen a fővárosban tanulok tovább, mellette pedig dolgozom. Én már jártam egyetemre, szóval nincsenek olyan illúzióim, hogy pl. nem kell bejárni, nem kell tanulni vagy csak egy, esetleg két napon vannak az embernek órái, így abszolút tisztában vagyok vele, hogy ez nem könnyű és nem egyszerű, de remélhetőleg megoldható és ez csak akkor fog kiderülni, ha megpróbálom. Ha úgy érzem majd, hogy ezt nem tudom kivitelezni, akkor pedig felfüggesztem a tanulmányaimat és azon leszek, hogy később folytatni tudjam.
Ha a mesterre gondoltál, akkor pedig egyszerű a válasz, hiszen nyilván szeretnék elkezdeni majd dolgozni is utána. Elvégre ezért is tanulok, a puszta érdeklődés mellett, mert szeretnék kezdeni is vele valamit. Én amúgy szívesen dolgoznék már a képzés alatt is, sőt a jelenlegi képzésem alatt is szívesen dolgoztam volna, ha lenne rá lehetőségem. Ez esetben ugyanúgy a főváros lenne a cél.
válasza: válasza:
válasza:Lehet ugyanannyit fizet a külföldi mosogatás és az itthoni SSC, de én személy szerint inkább egy kényelmes irodában dolgozok diplomás emberek között, mintsem, hogy mosogassak.
Valamint ha egyforma a fizetés, akkor inkább itthon dolgoznék, ahol a családom és a barátaim vannak.
Attól tartok, nem csak én vagyok ezzel így.
Aki szerint meg a nyelvszak büfészak, annak se sok fogalma van a felsőoktatásról.
Hát ha annyit is keres, mint egy sima érettségis, valószínűleg többet tud, kreatívabb, nyitottabb, felvilágosultabb, igényesebb, tapasztaltabb és könnyebben tanul, fejlődik, mint egy sima érettségis. Ha ez valakinek nem jelent érdemi különbséget vagy valakinek az önmagában nem érték, nem pozitívum, ha az ember tanulhat valamit, ami érdekli, akkor arra én nem tudok mit mondani.... Nekem ez fontos és nem a magas kereseti lehetőségeket tartottam elsődleges szempontnak a pályaválasztáskor és most sem így gondolkozom. Nekem nagyon sok mindent adott az egyetem és én nem a pénzben mérem ennek értékét.
Egyébként valóban anglisztikát végzek, tudok németül is és kínaiul tanulok (egyelőre még csak középfokú nyelvvizsgám van, de mint írtam, tanulok), tehát van három nyelvvizsgám, lesz egy egyetemi diplomám, van jogosítványom, tanultam külföldön és alapvetően nyitott vagyok, szorgalmas és szeretek tanulni. Nem gondolnám, hogy mindez egyenértékű egy középiskolát végzett ember tudásával, tapasztalatával és szemléletmódjával, arról nem is beszélve, hogy személy szerint nekem ez mit jelent.
válasza:A helyedben elmennék mesterre, mellette meg 4-6 órában egy SSCbe. Élhetsz, mint Marci Hevesen, mert jól fizetnek és még rugalmasak is, tudod az órarendedhez igazítani. Angol-németssekért egymást tapossák a recruiterek.
A szüleidnek meg mondd meg nyíltan, hogy Pesten szeretnél tovább tanulni és dolgozni.
Nem hiszem amúgy, hogy a pénz az oka, csak itt a gyakorin szeretik a válaszolók eljátszani, hogy ők ridegtartásban nevelik a gyerekeiket (nézd meg a vonakozó topikot. A múltkor volt egy anyuka, aki a hároméves gyerekének még sosem adott fűszeres vagy cukros kaját, se kakaót. Meg volt olyan, aki szerint nehogy már a gyermek mondja meg, mit kér karácsonyra, mert ő az anyja, majd eldönti. Itt meg mindenki azt hajtja, hogy a szüleidnek biztos teher vagy.)
válasza: válasza:Hát én nem lébecolok 5-6 éve, szóval szerintem ezt hagyjuk is...
Szerintem egy szülőnek igenis örülnie kell, ha a gyereke talál valamit, ami érdekli és szívesen tanul, fejlődik. Nem gondolnám, hogy arra kellene büszkének lenniük, ha mondjuk érettségi után elmegyek dolgozni és akkor kész vége. Arról nem is beszélve, hogy anyagilag akkor sem jöttek volna ki jobban, ha már ez a szempont... Amennyit otthon egy boltos, pultos keres az ott sem elég semmire, nemhogy 21 éves koromig a nyakukon lettem volna ugyanúgy, de sokkal sokkal tovább is és sokkal többe is kerültem volna minden téren, mint jelen pillanatban. Viszont eleve, ha valaki csak abban tud gondolkodni, hogy “tök mindegy, csak keress eleget”, azzal én nem tudok és nem is akarok azonosulni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!