Miért nem értik meg, hogy nem bolti eladó, kocsmáros vagy gyári munkás akarok lenni életem végéig, hanem többre vágyom?

Hát dirigálhatnak, csak azzal pont nem érnek el semmit vagy éppenséggel nem azt, amit szeretnének... Bár megmondom őszintén, hogy nem is értem, hogy konkrétan mit szeretnének és talán még ők sem tudják. Nem azért mondom, de ha nekik ez a jó és a szép élet, egy poros kis városban kell élni, vegetálni, amíg meg nem halsz és ezt szánják nekem vagy az anyagiakon van a hangsúly, akkor nem tudom, hogy miért érte meg nekik egyáltalán gimnáziumba és egyetemre járatni, mikor ennyiből általános iskola elvégzése után is elküldhettek volna szemetet szedni vagy mosogatni és akkor most örülhetnének.

Azt nem gondolnám, hogy féltenek vagy maguk mellett szeretnének tartani, hogy otthon legyek velük stb., mert, ha nem vagyok otthon, akkor konkrétan nem is keresnek.

A semmit érő nyelvi alapszakom szerintem egyáltalán nem olyan rossz. A lakóhelyemben nyilván nem ér semmit és semmire sem tudom hasznosítani, de éppen ezért én nem is ott tervezem el az életemet. Valamint tovább szeretnék tanulni és nem más területen, nem akarom kiegészíteni gazdasági képzéssel stb., stb., hanem ugyanúgy a nyelvészet érdekel még mindig. Vagy tovább folytatnám mesteren, vagy elmennék fordító-tolmács mesterre (plusz egy másik nyelvszak is felmerült, de erre látok a legkevesebb esélyt) és ezt még nem döntöttem el magamban. Viszont nem érzem azt, hogy el lennék vele késve vagy rossz úton járnék. 21 éves vagyok, szerintem nagyon fiatal és még rengeteg időm van tulajdonképpen mindenre. Nem gondolnám azt sem, hogy jobban jártam volna azzal, ha pl. elmegyek pultosnak a helyi köpködőbe vagy beülök pár évre a helyi szakiskolába, hogy én legyek a kismilliomodik műkörmös/bolti eladó/postás és a többi vagy éppen végzettség nélkül csinálnék valami betanított munkát.

Az anyagiakra pedig ugyanúgy azt tudom mondani, hogy aki tehernek érzi a gyerekének a támogatását, akkor az nyissa ki a száját és mondja meg kerek perec.... Én úgy nőttem fel, hogy azt mondták és ígérték, hogy ők támogatnak minket egészen addig amíg el nem kezdünk főállásban dolgozni. Már korábban is leírtam, hogy ezt többször is átbeszéltük, mindig ugyanezt mondták és soha egyetlen egy olyan megjegyzést nem tettek, hogy ez túl drága, nincsen rá pénz vagy valami okán nem kívánják tovább finanszírozni. Ráadásul azért én nem az a kategória vagyok, aki már az 5000. képzésbe kezd bele, félbehagyja, újat kezd és még 30+ vagy 40+ évesen sem tudja, hogy mit akar csinálni. Én érettségi után elkezdtem egy 3 éves alapszakot, ezt idén fogom befejezni és utána még tovább szeretnék tanulni egy másik képzésen, most 21 éves vagyok... nem érzem túlzásnak, mert ez nem az. Ugyanakkor, ha ők azt gondolják, hogy nekik ez már nem fér bele, nekik ez nem tetszik, nem tudják vagy nem akarják támogatni, akkor azt úgy gondolom, hogy meg lehet beszélni normálisan is.

Úristen 14-es... Hogy lennék már 40 éves vagy mégis hogyan lehetne olyan öcsém, aki velem ellentétben még a régi rendszerben tanult? Nem tudom, hogy miért válaszol olyan, aki nem tudja elolvasni és értelmezni a kérdést. A 15-ös már szépen leírta, hogy miről van szó, de tényleg nem értem, hogy hogyan lehetett ezt ennyire félreértelmezni.

Hát már beszéltem velük többször, de nem jutottunk vele semmire sem.

Szerintem pedig ez a normális. Nem gondolnám, hogy úgy működik az élet, hogy mások döntik el, hogy mit kezdesz saját magaddal. Ha én nem szeretnék oda költözni, ha nem szeretném ott leélni a hátralévő életemet, ha nem poharakat akarok mosogatni, csomagolni vagy leveleket söprögetni, akkor én nyugodtan mondhatok rá nemet és ettől nem leszek arrogáns vagy realitás érzék nélküli.