Egészséges hogy így élek ennyi idösen?

"Senki nem nyerészkedne rajtad. Egy szolgáltatást fizetsz meg. Megfizeted egy életmódot, egy önálló élet lehetőségét. (Baj van a fejekben, nem kicsi.)"

A szüleinek van elég nagy baj a fejében.

5 lakásuk van,de az összes gyereket,a saját gyerekeiket magukhoz láncolják.

Hát,persze,megfizetik a függetlenséget,ez is volt a cél,a CSOK-kal,felverték az ingatlanárakat,hogy még jobban függjél másoktól.

Az mindegy,hogy a szüleinél lakik,vagy olyan 5 ingatlanos embereknél lakik,akik másokból nyerészkednek,a függetlenség egy illúzió,amire csak azoknak van joguk,mint a kérdező szüleinek,akiknek több lakásuk van.

És erre tapsikol 2 millió agyhalott,hogy minél jobban kiszolgálja a gazdagoknak,megadva ezzel a "függetlenséget".

Csak a bérek nincsenek olyan szinten,mint nyugaton,de a lakáskiadók már olyan nyereségből élnek,mint nyugaton.

"Kit akarsz majd 40 évesen különben? Egy kétségbeesett elvált nőt több gyerekkel, aki "apucit" keres a sarjainak? Ne hidd, hogy annyi szabad nő van 30 fölött!"

Hidd el,majd a bebukott CSOK-os naivák közül lesz bőven 10 év múlva válogatni.

Mielőtt a kérdezőt lefikázzátok!

40 évesen sem lesz késő.

Egyik unokatestvérem 20 éves kora óta éli a "függetlenek" életét,most 35 évesen jutott oda,hogy azt mondta elég.

Több millió Ft-ot kifizetett a 15 év alatt,amiből ma már saját lakása lehetne.

Sajnos neki nem volt opció a mamahotel sem,mert a szüleinek sem volt saját lakása.

Az elmúlt 15 évben volt vagy 3-4 barátnője,de végül is egyikkel sem tudott haladni semmire,mert ő is,és a barátnők is mind albérletben tengődtek,és ez megrontotta a kapcsolatukat.

Most talált egy vele egyidős nőt,akivel végre eltudnak indulni az életben,35 évesen.

Szerintem az hülyeség,hogy 40 évesen nem fognak rá tapadni.Addigra hitel nélkül lesz saját lakása,még mások nyöghetik 50 éves korukig a CSOK hitelt,ha bele nem gárgyulnak a családozásba,és el nem válnak.

A kérdező,akkor is vonzó lesz a fiatalabb nőknek,akiknek még nincs gyerekük,vagy esetleg nem is akarnak.

30 évesen amúgy is fiatal a családalapításhoz egy férfi.

Dugáshoz meg nem kell albérlet.

Ha a szüleinek több lakása van,feltételezem nem egy 1,5 szobás panelben nyomorognak.

"Van annyi pénzem hogy évekig meg lennék munka nélkül lakbért fizetve megélni de saját lakásra kevés."

Bocsi, de egyáltalán nem értem, hogyha van több milla félretett pénzed, akkor miért nem veszel saját ingatlant? A keleti régióban még városban is simán van 300ezer/m2 áron ingatlan. Veszel egy 1,5 vagy 2 szobasat és kész. Akárhogy nézem, a java megvan, a hitel hozzá kevesebb lenne, mint albérletet fizetni. És 40 éves korodra lazán a tiéd lehetne, előtörleszreni is lehet, ha jól keresel, ahogy írod.

20 éves csajokat meg simán találnál 40 évesen, saját házzal, jól látod. Más kérdés, hogy túl fognak nőni rajtad és a saját korosztályodnál labdába sem rúghatnál. Nem egészséges amit most csinálsz

A szülők lakásába én nem mennek, ha maguktól nem ajánlották fel és ki is esik.

Nos én 29 éves nő vagyok és talán túl tudatos, de az én fejemben mindig megszólalt a vészcsengő, ha ilyen hátterű férfival találkoztam.

Közel a 40-hez, épkézláb kapcsolatot nem tud felmutatni, a szüleivel élt közel mostanáig. Nem tudok elájulni attól, hogy van saját lakása az illetőnek, főleg ha mellette életképtelen.

Gondolod másnak könnyű volt? Másnak nem jár megalkuvással a felnőtt élet?

25 évesen költöztem 200 km-re az otthonomtól, dupla fizetésért, amit jórészt el is vitt a szoba, amit béreltem. Nem baj, lelkes voltam, mondván ez most befektetés a jövőmbe. És így is lett. Élhetőbb környékre költöztem, piszkosul nehéz volt, dolgoztam és mellette még tanultam. Tömegközlekedtem, ingáztam napi 1 órát oda és 1-et vissza, csak hogy kijöjjek anyagilag.

Azóta csak 4 év telt el. A fizetésem rohamosan nőtt, mára már több, mint a háromszorosát keresem a kezdő béremnek, megismertem a páromat, közösen megvettük hitelre a lakásunkat, amit néhány éven belül végtörlesztünk. Összeházasodunk, családot alapítunk és éljük függetlenül a közös kis életünket. Néha vért izzadva ugyan, de mi sínen vagyunk és visszanézve roppant büszke vagyok magamra, hogy anno volt erőm kilépni a mamahotelből. Ráadásul úgy, hogy az akkori párom közölte, hogyha ilyen messzire költözöm ő nem jön velem és távkapcsolatban sem hajlandó élni. Mentem az álmaim után és hátra sem néztem. Életem legjobb döntése volt.

A kérdések, ami mentén lehet gondolkozni:

Mennyit ér neked a függetlenséged, a lehetőség egy normális párkapcsolatra, a minőségi emberi kapcsolatok?

Miért bérelnél, ha jelenleg a kedvező hitelkörnyezetben venni is tudsz?

Mennyibe kerül egy elfogadható lakás a közelben? Mennyi önerőd van? Mennyit kellene fizetned törlesztőrészletekre? Mennyit tudnál még megtakarítani mellette? Milyen ütemben tudnál előtörleszteni? Ezáltal mennyi idő alatt lenne tiéd a lakás hitelmentesen?

Ehhez képest mennyibe kerül mindennap bejárnod? Az autó karbantartását, adóit így is-úgy is meg kell oldanod, max egy picit gyakrabban. Ad-e a munkáltatód bejáráshoz km támogatást (a válasz többnyire igen)? Ha igen az üzemanyagköltségben mennyi pluszt jelentene neked? Úgy mennyibe kerülne egy hónapban a bejárás?

Kétség kívül a legkényelmesebb otthon ülni kvázi ingyen. Ha ez neked így jó, akkor egészségedre, folytasd így az életed. Ha nem jó, akkor viszont ne töketlenkedj, hanem ülj le, számolj és lépj.