Hogy értessem meg anyámmal, hogy némi magánéletre van szükségem?

Folyton belép a Facebookomba, ha valakit nem ismer, kérdezgeti ki az, miért állok szóba “idegenekkel”. Próbáltam Vele normál hangnemben elmagyarázni, hogy 2020 lesz lassan, és akik olyanok mint én, (kissé zárkózottak) azoknak könnyebb így barátkozni. Ekkor ordibálni kezdett velem, de én higgadtan nyugtatgattam, hogy csak beszélgetni szeretnék másokkal. (Mivel nincs kivel társalogjak). Folyton megmondja hova mehetek, hova nem, múltkor pl a tesómhoz nem engedett, aztán meg eltiltott a telefontól, internettől. Volt már pár párkapcsolatom, azokból 3-nak azért lett vége olyan nagyon hamar, mert eltiltott a pasiktól. Az egyikkel az volt a baja, hogy megittam vele pár dl bort. Ordibál, ha nem tetszik Neki valami, b +ozik, és provokál. Volt olyan eset, amikor meg akart ütni, én meg megvédtem magam és lefogtam a kezeit, (bármire megesküszöm, hogy nem ütöttem meg soha, és nem is akarom) akkor az történt, hogy hallom vissza a többi családtagomtól, hogy kezet emeltem a saját anyámra, és hogy mekkora szégyen vagyok. 18 éves vagyok, de semmi pénzem nincs, (van egy kevés, de nem engedik, hogy nálam legyen) szóval elmenni nem tudok itthonról, és egy barátom sincs. A családból lassan mindenkit ellenem fordít, apám már szóba sem áll velem, vagy ha mégis, leráz egyszavas válaszokkal. Mondhatni senkit nem érdeklek, de a legnagyobb baj az, hogy ez így is fog maradni, mert így sosem lesz barátom, sem normális ismerősöm. Mit tennétek a helyemben?