Aki utóbb tudja meg, hogy nem a biológiai szülei nevelték fel, az miért vádolhatja nevelőszüleit azzal hogy hazudtak neki?
Az illetőt ezek a nevelőszülők szeretetben nevelik fel. Aztán vagy megtudja valahonnan vagy elmondják neki egy bizonyos életkorban az igazat. Akkor miért támadhat ezeknek az embereknek?
Senkinek nem vitatom azt a jogát hogy megkísérelje felvenni a kapcsolatot biológiai szüleivel. Akkor sem ha azokat gyermekük sorsa iránt nem érdeklődtek vagy nem tudták felkutatni ha szerették volna.
De ki tekinthető ez esetekben valódi szülőnek? Az aki életet adott vagy aki gyakorlatilag felnevelte? Ha még kiskorú a gyermek mi a gyakorlat ha perre kerül sor? Visszaadják az "igazi" szülőknek vagy maradhat a nevelőszülőknél? Feltéve hogy mindenki normális életvitelt folytat.
válasza:
válasza:Én örökbefogadó szülő (20 és 10 éves fiú) és nevelőszülő is (6 és 7 hónapos) is vagyok.
Az 1-esnek igaza van. Ehhez nem tennék hozzá semmit.
Az örökbefogadott gyerekeinknek mi vagyunk az "igazi" szülei. Jog és minden egyéb szerint is. Ha valamikor fel szeretnék venni a kapcsolatot a vérszerinti szülőkkel,támogatni fogjuk őket ebben,de a vérszerinti szülők soha nem vehetik el őket tőlünk. A fiúk a kezdetektől tudják az igazat,természetesnek veszik.
A nevelt babák esetében sem lesz tabu az,hogy hogyan és miért érkeztek hozzánk,és nekünk mi a szerepünk az ő életükben. Nekik nem mi vagyunk az "igazi" szüleik,és ezt nekik joguk van tudni még akkor is,ha ugyanúgy neveljük és szeretjük őket,mint a sajátjainkat. Ök viszont bármikor elmehetnek tőlünk vagy örökbe vagy vissza a vérszerinti családjukba.
Köszönöm. Ha kevertem bizonyos dolgokat, elnézést.
Nem tettem hozzá hogy nem kitalált dologról van szó vagy mexikói szappanoperáról. A fickót örökbe fogadták és valósággal kinyalták a s.ggét szülei és nagyszülei, ennek ellenére mégis kicsapta a balhét amikor megtudta az igazat (mert egy szomszédja rákiabálta) és kereste biológiai szüleit de nem sikerült felvennie velük a kapcsolatot.
válasza: válasza: válasza:2-es vagyok.
Igen,az ismerőseid ott követték el a hibát,hogy titkolták ezt a gyerek előtt. Ha kezdetektől tudják,nem fordulnak az öf.szülők ellen,mert természetes számukra. Nálunk pl.a 20 éves kijelentette,hogy neki mi vagyunk a szülei,és nem szeretné megkeresni a vérszerinti szüleit. Pedig tudja,mi támogatnánk ebben.
Kérdező!
Az említett esetben hány éves volt az örökbefogadott,mikor megtudta az igazat? És hogy-hogy nem sikerült megkeresni a vérszerinti szüleit?
Ha elmúlt 16,a TEGYESZ-nek kötelessége segíteni ebben az örökbefogadottakat,ha ők ezt szeretnék. Persze a vérszerinti szülőnek jogában áll visszautasítani ezt.
Bocs,ha hosszú voltam,és az off.-okért is.
Nehéz ez a kérdés, mert egyikünk sincs abban a helyzetben hogy ha ez róla kiderülne, mit tenne, mivel mindannyian a valódi szüleinkkel éltünk.
Utolsónak: ez a történet nem mostanában játszódott és nem tudom akkor milyen szabályok éltek. Megtalálni meg azért nem találta mert az általa újságban közzétett felhívásra senki nem válaszolt. Nem volt akkor se telefon, se internet, semmi. Hogy hivatalosan szerveket megkerestek-e hogy segítsenek arról nincs infóm.
De nem is annyira ez a lényeg, hanem hogy az a helyes ha megmondják a gyereknek vagy ha ezt egyáltalán nem tartják szükségesnek, vagy ha egy bizonyos életkor betöltése után kívánják a tudomására hozni. Legfőképp erre irányult a kérdés.
válasza:A mi tapasztalatunk az,hogy az a helyes,ha ebben nő fel a gyerek.
Nem úgy kell elképzelni az igaszság elmondását,hogy pl.amikor betölti az x.évet,leülünk és egy vasárnapi ebéd keretén belül elmondjuk.
A gyerek kérdez,azóta,mióta megtanul beszélni. Születik egy baba a családban,vagy meglát egy kismamát az utcán. Kérdez: miért ilyen nagy a néni hasa? Válasz: mert kisbaba van benne. Újabb kérdés: én is a te hasadban voltam? Válasz: nem.
Ha jön újabb kérdés,őszintén az akkori értelmi szintjének megfelelően kell válaszolni neki. Ha nem kérdez többet,nem kell a témával foglalkozni.
Egy más élethelyzetben mást fog kérdezni.
Így lesz számára természetes az egész,és így fog megbízni az örökbefogadó szüleiben. Tudni fogja,hogy soha nem hazudtak neki.
A mi 20 évesünknek az indító kérdése pl.akkor volt,mikor meglátta,hogy a keresztanyja szoptatja az akkor pár hónapos kislányát. A kérdés pedig az volt: Amikor kicsi voltam,én is a te cicidből szoptam a tejet? A válaszom az volt,hogy nem. Jött is a következő kérdés: Miért nem? A válasz: mert te egy másik néni hasában voltál,csak ő szoptathatott volna,én nem. Ekkor nem kérdezett többet.
Mesélhetnék még a kérdéseikről,de hosszú.
Gondolom,így már lehet azért érteni.
(utolsó voltam)
válasza:"De nem is annyira ez a lényeg, hanem hogy az a helyes ha megmondják a gyereknek vagy ha ezt egyáltalán nem tartják szükségesnek, vagy ha egy bizonyos életkor betöltése után kívánják a tudomására hozni. Legfőképp erre irányult a kérdés."
Normálisék kezdetektől úgy nevelik a gyereket, hogy ezt tudja. "Én vagyok az anyukád, de te nem az én pocakomban nőttél" stb. stb.
Aki meg nem így csinálja, parazsat gyűjt a fejére, ami bármikor lángra lobbanhat. Ennyi.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!