Igaza van anyámnak? Hogy szoktassam le erről?

A sztori annyi, hogy még nyár végén megvettem életem első karóráját, amire azt hazudtam otthon, hogy 60 ezer volt, de valójában 80. Azért hazudtam, mert ismerem anyámat, mindenen spórolni akar és úgysem érti meg, hogy miért jobb egyes dolgokból a drágább. Mindezt úgy, hogy mindkét szülőmnek jól fizető állásuk van.

A lényeg pedig az, hogy mióta megtudta, hogy "mennyibe került", bármilyen alap dolgot kérek, folyton ez a válasza: "hát van neked pénzed, vedd meg magadnak, ha 60 ezres karórára is tellett". Kezd ebből elegem lenni, mert ezt hallgatom konkrétan több mint 2 hónapja + az órába semmit se adott bele, én vettem a zsebpénzből félretett pénzből, meg idén nyáron voltam dolgozni pár hetet és abból. Nem vertem el erre az összet, de azért érezhetően megcsappant a "vagyonom". Hiába mondom anyámnak, hogy ezután évekig nem veszek semmilyen karórát, folyton azt szajkózza, hogy hülye vagyok, amiért ennyiért vettem és már ígyse kellett volna (hűha, mégha tudná valójában mennyi volt). Azt is mondtam neki, hogy akartam egy jó minőségűt venni, aminek azért neve is van és nagyon tetszik is. Hát ennyiért jött össze, nem tudom mit kell rajta problémázni. Másoknak sokkal több karórájuk van, max kevesebbe kerülnek, de ha összeadom, lazán kijöhet 80 ezer másnak is, nem hogy a 60.

Szerintetek igaza van anyámnak? És ha igen/nem, erről hogyan tudnám leszoktatni?