Szülők! Meddig engednétek a 22 éves fiatoknak, hogy csak úgy otthon legyen? Suliba bukott azóta nem csinál semmit.

Ezt a gyereket annyira neveltétek munkára és felnőtt életre, mint engem maratonfutásra (200 m után meghalok).

Egyetem mellett folyamatosan dolgoztam és tanultam, végig gyűjtögettem, az alja melóból jöttem fel team lead szintre, szórólapoztam, leltároztam hideg raktárakban, mielőtt irodai asszisztens, majd gyakornok lettem... Ezek kifogások és a motiváció teljes hiánya.

A saját gyerekét az ember nem rúghatja ki csak úgy, azt viszont lássuk be. Én azt sem tartom helyesnek, mikor valaki az egyébként okos, szorgos, jól nevelt gyerekét kivágja a nagyvilágba meg albérletbe egy stabil kis otthon helyett, amit magától talán 40 éves korára szerez meg, de ez más tészta.

Ha az én gyerekem lenne, alkut kötnék vele. Leveszem a kutya terhét róla, menjen el dolgozni. Aztán ha fél évig helyt állt, irány az albérlet, azt fizetném neki, a többit keresse meg magának. Később visszatérnénk rá, hogy mennyit gyűjtött össze és elgondolkodnánk a hogyan továbbról, hogy ne más zsebét tömjük. Ha nem hajlandó elmenni dolgozni, én nem segíteném egy fillérrel sem. Majd ha éhes, megoldja. Nem lenne kirúgva, de úgy élne, ahogy magának megkeresi.