Nektek megfordult már a fejetekben azért elkoltozni otthonról mert szuleitek minden lepeseitekrol tudni akartak?

Engem nem igazán kérdeztek,csak hogy kb mikor vagyok várható haza, hogy ne aggódjanak.

Van egy 24 éves lány ismerősöm, nagyon szép és okos lány is, de az anyja szeret hurcolászni meg úgy beszél, meg úgy áll hozzá, mintha 10 lenne. Nem is értem hogy bírja. De ha zavarná csak leépítené.

Nem. Nálunk alap volt, hogyha valaki elmegy, akkor mondja, hogy hova és kb. mikor jön haza. Szülők is. Szóval nem kellett kérdezgetni. Részletekről meg nem faggattak, tudták, hogy ha akarok valamit mesélni, akkor azt elmondom magamtól is.

De egyébként vártam az elköltözést, pedig jóban voltunk, csak vágytam az igazi önállóságra.

En mindig ugy voltam vele valamit valamiert. Ha otthon vagyok most kozepkoruan is mondom a szuleimnek hogy na csa leleptem ide vagy oda megyek es mikorra vagyok varhato. Ha nem tudom meffig tart a program vagy van bizonytalansag (pl beugrok e meg egy haverhoz vagy sem) akkor egyszetuen mondok egy legkesobbi idopontot.

Tehat ha idegesit a kerdezoskodes akkor elozd meg mondd hogy anyuka munka utan ceges kocsmazas lesz es spiccesen fogok jonni hajnali 5-kor cserebe nem zuhanyzok nehogy felebredjetek. Aztan allits be este 9-kor jozanul.

Emiatt sosem akartam volna elköltözni.

22 évesen voltam annyira felnőtt, hogy ne kelljen titkolódznom hova megyek. Ezért nem is zavart volna, ha megkérdezik, de nem is kellett kérdezniük, mondtam magamtól.