Nektek megfordult már a fejetekben azért elkoltozni otthonról mert szuleitek minden lepeseitekrol tudni akartak?

Igen, mert engem is folyton faggattak. Nem volt elég annyit közölnöm, hogy a barátnőimmel leszek, név szerint felsorolva, XY kávézóban és beszélgetünk, hanem jöttek a kérdések, hogy miről beszélgettünk stb. Aztán ha azt mondtam, hogy ez magánügy, ment a sértődés, zsarolás.

Nem volt magánéletem, kibontották a leveleim, anyám állandóan átkutatta a szobám.

22 éves voltam én is, mikor azt mondtam, elég és elköltöztem.

Azóta sokkal jobb a viszonyunk :)

"Felnott, dolgozo nő vagyok"

Akkor beszélj velük, mint felnőtt a felnőttel: te se számoltatod el őket (mert ugye nem? vagy mégis? ha arra mész haza, hogy nincsenek sehol a többiek, nem kérdezed meg tőlük, amikor előkerülnek, hogy merre jártak?), ők se tegyék, mert ez téged zavar.

Egyébként szerintem nagyon megrontaná a jó viszonyt, ha átállnátok erre a nem kommunikálós módszerre...

Mondtad már az anyukádnak, hogy nagyon idegesít ez a kérdezősködés? Kérdezd meg tőle, hogy miért csinálja, mire van szüksége. Ha azért, mert félt, akkor mondd meg neki, hogy nem kell már félteni, nagylány vagy már. Ha azért, hogy mikorra legyen kész a kaja, akkor mondd azt, hogy vacsorára, vagy ebédre itthon leszel, vagy majd megmelegíted magadnak, készítesz magadnak, emiatt ne stresszeljen, ha úgy alakul, ha pedig azért, minden egyébre meg ott a mobiltelefon, de csak akkor hívjon, ha fontos, mert neked szükséged van egy kicsit nagyobb privát szférára.

Lehet, hogy elsőre nem fogja megérteni, ill. játszmázni fog, de legyél következetes. Ha mégsem hagyja abba, ennek ellenére, akkor csak annyit mondj, hogy ezt a kérdést meg se hallottam, oszt szia, majd jövök. Ill. nem tudom, mikor...