Szülők! Meddig engednétek a 22 éves fiatoknak, hogy csak úgy otthon legyen? Suliba bukott azóta nem csinál semmit.

"el kell küldeni a munkanélkülibe, onnan kap segélyt"

Nem kap, ahhoz dolgoznia kellett volna előbb. Viszont bejuthatna tanfolyamra, lenne szakmája / képzettsége és a tanfolyam ideje alatt kapna pénzt is. Én nem hagynám, hogy csak lógjon bele a világba, minél később kezd munkát keresni annál nehezebb lesz neki elhelyezkedni nulla tapasztalattal.

“OKJból van ingyenes is, sőt olyan is, amiután még ő kap pénzt hogy odajár.”

Hű, kiragadtad a lényeget, hogy nem biztos, hogy pénzbe került a tanfolyam...Így meg egyébként még szánalmasabb kibukni, nem nagyon tobzódnak egy felnőtt életében az olyan lehetőségek, hogy még neki fizetnek azért, hogy tanuljon.

“Te nevelted eddig is, te szülted, tiéd a felelősség rá ideig óráig... ”

22 éves a drága gyerkőc, nem 5...Mellesleg nem az én gyerekemről van szó, mert nálunk ez már csírájában el lenne fojtva, felvázolnám a lehetőséget, engedném, hogy válasszon és támogatnám abban, HA tényleg komolyan veszi, sőt még azt is elfogadnám, ha egy-két alkalommal váltani akar. De nem ingyombingyom lelkizgetéssel próbálnám rávenni a tanulásra/munkára, miközben ő kutyasétáltatásra hivatkozva hónapok, netán évek óta otthon tesped (mert ha 22 éves, akkor már legalább 1-2 éve leérettségizett). Ég a ház, te meg egy pohár vízzel akarod eloltani? Ja meg honnan tudod, hogy a kedves fiatalember szülei nem beszélgettek már el vele?

“arra neki kellene rájönnie hogy ő az akar lenni, nem belekényszeríteni valami szarba. “

Nem tudom, te miket hallucinálsz itt de SEHOL nem írtam, hogy a szülő (vagy bárki) döntsön a gyerek helyett, a kérdező sem mondott ilyet. Válasszon a srác valamit, BÁRMIT és vegye is komolyan persze. A tespedésnél még a “valami szar” is tisztességesebb.

“Érdeklődés, tervek, cél, motiváció TÁMOGATÁS. ”

Az első négy jelenleg abból áll, hogy “anyuci eltart”. Ha egy fiatal felnőtt ezt élvezi, az vérciki és igen, itt valóban a szülő is hibázott, pont abban, hogy hagyta elfajulni a helyzetet, “szegény kis lelke, hát ne legyünk vele kegyetlenek”, és nem lépett fel keményebben, hanem tűri, hogy a gyerek hónapok, netán évek óta otthon lazsáljon. Támogatás?! Ne haragudj, de abban miért kellene támogatnia, hogy lébecol? Más terve meg nincs, jól elvan, tehát nincs miről beszélni.

Tipikus az meg te vagy, aki vagy egy hasonló helyzetben levő eltartott gyerek, vagy az a szülő, aki teljesen aláássa a saját tekintélyét és mindent is elnéz a tündibündi gyerekének.