28 évesen ez mennyire normális szülő-gyerek kapcsolat?

28-as, de véded! Egy alkoholista idegbeteget, akinek a stílusát egy percig se viselnéd el. Tudod, hálát adhatsz az aprószenteknek, hogy téged sose qrvázott le az apád, minden féle ok nélkül és alázott meg mások előtt. Nélküle is ugyanúgy lehet boldogulni, sokan keresnek kevés pénzt, de mellettük van egy férfi, mondjuk házasok és úgy már kijönnek valahogy anyagilag. Az egy dolog, hogy szerintem ez gáz, mert ez megint ráutaltságot eredményez. Ja, és nem kértem gyűjtést! Ez megint a nárcisztikus személyiségéből fakad, hogy mi lenne, ha ö nem lenne. Semmi, nyugalom lenne. És én csak azért nem fogok egy férfival kezdeni, hogy ne kelljen otthon laknom, mert a lakásunk negyede már évek óta az enyém és van egy szobám, ahova benyitogat, pedig látni se akarom. Mellesleg, ha nagyon sokat hazudok, hogy milyen tapasztalataim vannak munka terén, akkor igen, sikerül találni munkát, úgy hogy eddig suliztam... szóval van munkám.

Munkásszállóra? Minek? Egy olyan miatt, akinek az a hobbija, hogy iszik? Különben is... ki venné észre, ha egyszer csak rosszul lesz, már így is csak én vagyok neki, meg testvérem. Ott bűzlene a lakás egy idő után, ha meghalna, mert senkivel nincs kapcsolata és velünk is megromlott.