28 évesen ez mennyire normális szülő-gyerek kapcsolat?

Amíg együtt éltünk, addig nekünk alap volt, hogy amikor elmentünk otthonról, akkor szóltunk, hogy elmentem, kb. ekkor jövök. De ők is nekem. Szerintem ez tök normális egy családban.

Ha tudták, hogy dolgod lesz még munka után, akkor nagyon nem normális, hogy hívogattak. De ha nem mondtad, hogy nem mész haza, akkor hihették, hogy valami baj történt.

Szoktasd le őket. Szólj, ha nem mész haza. De nem kell részletezni, pláne nem hívogatni az este folyamán, mint egy tininek.

Én alapvetően amondó vagyok hogy az ember legyen türelmes az idős szüleivel,ha annak örülnek hogy felhívnak vagy bármi más, akkor adjuk meg nekik az örömet. Pár év múlva hiányozni fog a most még idegesítő szokásaival együtt .De!

a nevelőanyám".

Ezzel a szóval leírtad magad férfiként. Az még oké ha az igazi anyád hivogat meg parancsolgat, te meg a kedvére akarsz tenni, mert mégis csak az anyád. De egy idegen asszonynak ugráltatni hagyni magad szánalmas. Egy normális ember már megmondta volna neki hogy mivel nem az anyád, csak az apád k-vája, ne foglalkozzon veled. Hivogassa a saját gyerekeit.

Túlzott az aggódása. De talán pont azért, mert anyukád elhunyt. Nem akar téged is elveszíteni. És szeretne rád nagyon vigyázni, nehogy neked is valami bajod legyen. De valóban túl sok ez.

Te viszont legyél figyelmesebb. Ha nem mész haza, semmi gond, de szólj nekik, hogy tudják, hogy nem ért baj, csak még nem akarsz hazamenni.