Szerintetek bunkóság, ha a szülő kopogás nélkül nyit be a gyereke szobájába?

Helyzetfüggő.

Ha segítségért kiáltozik a gyerek, ha a kopogásra egyáltalán nem szól semmit, vagy dől kifelé a füst a szobából, akkor nem tartom bunkó dolognak.

Kopogni a kisgyereknek se árt, máskülönben felnőttként ő is elfelejti majd.

12 éves a lányom. Ha csukva van az ajtaja kopogok. Csak hogy szokja, hogy illik.

De ő a csukott ajtónkon beront simán. Na, majd belejön.

Kor es helyzetfuggo.

A kisbabahoz nem kopogok be. A 7 evesemhez se. De tanitom illik kopogni foleg este ha becsukjuk az ajtonkat vagy a nagyteso becsukta az ajtajat.

Viszont amikortol egy gyereknek igenye van a csukott ajto mogotti elvonulasra (altalaban kamaszkorralmegjon az is), akkor igen illik kopogni a szulonek is, de neki nem kell megvarnia amig kegyesen kiszol vagy engedelyezi a belepest a sajat gyermeke. Ez inkabb jelzeserteku, hogy haho jovok van 10 masodperced a belepesemig. (Es furcsa is lenne ha a kamasz gyerekem mondjuk nem engedne be...aztan egyszercsak kiderul adott esetben, hogy fel eve iszigat a szobajaban vagy kabszert tarol odabenn stb.)

Ha mar felnott dolgozi vagy a baratjaval/baratnojevel jon haza, akkor is mas olyankor mar igenis megvarom kiszolnak e kopogas utan. Bar ott is ha nagyon semmi nesz vagy gomolyog a fust akkor benyitok vagy utobbinal nem kopogok.

Egy bizonyos kor felett megbeszélés kérdése. Viszont onnantól kezdve a gyerekre is vonatkozik ugyanez.

Esetleg megoldás lehet a kilincsre akasztható 'Ne zavarj' tábla.

Igen.

Az első éjszakai magömlés/menstruáció után csak kopogás és engedélymegadás után szabad belépni. Különben lesz a "Jajj! Önkielégítés közben megláttam a gyereket. Mit tegyek?" kérdés is.

Nem értem azokat a szülőket, akik egy hét éveshez nem kopognak be. Ugyan miért nem?

Hogyan vársz el a gyerekedtől olyan dolgot, amivel te nem mutatsz példát? Ugye, milyen szar, ha a hét éves rád ront dugás közben?

Szerintem minden életkorban, mikor a gyerek magára csukja az ajtót, kopogni kell. Egyrészt a példamutatás miatt, másrészt mert a privát szférához minden életkorban joga van.

Ez is annak a preventív nevelésnek a része, mikor megtanítod a gyerekednek, hogy attól még, hogy valaki felnőtt, nincs joga veled olyat tenni, ami neked kellemetlen.

Amennyiben a gyerek az erre vonatkozó igényét úgy nyilvánítja ki, hogy a szobákba (nappaliba is!) belépés előtt kopog, és mindaddig nem lép be, míg nem kapott erre engedélyt, feltétlenül bunkóság csak úgy benyitni hozzá.

Lehet így élni, de nagyon nem szeretnék.

Egyéb esetben, ha a gyerek olyat akar művelni a szobájában, ami másra nem tartozik, legyen hozzá való esze, és végezze úgy, hogy senki se kerüljön kínos helyzetbe.

Az viszont egyenesen álságos, hogy a gyerek magánszférája szent, a többieké pedig nem számít.