Anyaként te hogy viszonyulnál ez után az sms után a gyerekedhez?
Megmondom őszintén,nincs igazán bűntudatom.Nem drasztikusan kellett fogalmaznom,ez tény,de ezen kívül semmi.
40 éves vagyok.Nagyon sokáig nem jöttünk ki egymással 14 éves korom óta.18 évesen aztán jártam a magam útját,nem otthon laktam.Kb. 3 éve kezdődött az el,hogy nagyon gyakran beszéltünk telefonon,segítettem is neki,segített nekem ő is.
Aztán múlt héten megittam pár pohár bort.És úgy magamban előjött pár dolog,sérelmem,vagy nem tudom mi.Aztán írtam neki hogy talán jobban meg kellett volna gondolni kivel fekszik össze(nős pasi volt az apám),és nem felelőtlenül szülni egy gyereket apa nélkül,mert ugye ha most nem léteznék,nem lenne ennyi gondom az életben se.És őt okolom sok mindenért.
Na azóta se kép,se hang.Írtam 1 sms-t hogy nem úgy gondoltam,de nem válaszol.
Esdekelni nem fogok előtte,mert részben igazságot írtam,még ha fáj is,apa nélküli kapcsolatban ,a semmire nem szülök gyereket.Gondolom javarészt ez is az oka hogy soha nem akartam gyereket,meg nem is lesz.
Anonymous!
Olvasgass egy kicsit az oldalon: 18 vagyok, azt csinálok amit akarok a színvonal kb minden kérdésnél. Akkor nagykorú, akkor felnőtt? Anyuci nyalja ki a popsiját, ah ő ugy kívánja, de el ne merjen várni semmit. Jaja,
#21: Kell az elvárás mindkettő oldalról, és a fokozatosság a leválásban. Tehát a 19 éves is házimunkázzon, ha otthon lakik, és az anyja ne nagyon szóljon bele, ha a lány megy kikormoltatni a kéményt.
Ami elkerüli a figyelmedet előző bejegyzésed alapján, hogy akik írnak, jellemzően érzelmileg túlfűtött állapotban vannak, nem képesek a saját igényeiken túl tekinteni (jellemzően). Ezért lesznek az írásaik kiegyensúlyozatlanok.
Elhiszem, hogy rossz volt. Biztos nem volt könnyű. De nem lehet egy életen át rákenni mindent, hogy neked abból fakadóan nem sikerül semmi!
Te csináld akkor jobban! Másként kellene hozzáállni. Legyél magadra büszke! A semmiből úgymond felálltál! Megcsináltad... volt egy rossz korszak, de abból is kijöttél!
Ha mindig erre vezeted vissza, sosem leszel boldog igazából.
Én bennem is harag van, igaz én a férjem családja iránt. Engem lelkileg érzem úgy, hogy gallyra tettek. Ok nélkül olyan utálatban részesülni amit tőlük kaptam, az sem könnyű feldolgozni, ha bár kisebb dolog a tiedtől. De igazából csak nekem szar ez a harag, mert ők telibe szarják! Nekik ez nem fáj! Csak nekem.
De az élet visszaadja nekik már látom... Lesznek még nekik szomorú időszak.
Most én is azon dolgozom, hogy ne függjek az emlékektől! Ne morfondírozzak rajtuk ezerszer, hogy vajon mit követtem el amiért ezt kaptam?
Biztos volt valami oka. Talán, hogy ne függjek másoktól ennyire! Mindig nagyon számított, ki mit mond! Hogy szeressenek! Erre mit kaptam? Hatalmas utálatot.
Nem vigasz ez most neked, csak elmondtam, hogy átérzem egy szinten azt a tehetetlenséget, hogy nem tudtam változtatni rajta, csak el kell valahogy fogadnom, hogy NEKEM jobb legyen!
Neked is túl kell lépni már ezen!
Mond ki ami bánt, aztán próbálj magadban is rendet tenni.
S attól lehet neked gyereked! Ne feledd, te te vagy! Saját döntésekkel!
Édesanyádnak volt igazán nehéz egyedül gyereket felnevelnie, de viselte a következményeket.
Te eddig sem jutottál el és most őt okolod a sikertelenségedért.
40 évesen ez már gáz, ha 18 évesen elköltöztél otthonról, akkor bőven lett volna időd azóta megmutatni, hogy kell ezt csinálni.
Az meg, hogy részegen szólsz be neki, miközben az utóbbi években egymást segítettétek, bárkinek elvenné a kedvét a cseteléstől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!