Jó szülők voltak a szüleid?

Nem, de a saját neveltetésük, világról alkotott elképzeléseik és erkölcsük szerint annak hitték magukat.

Mindig a javunkat akarták, csak rosszul.

Nagyon igen, szerencsére.

5-en vagyunk testvérek, mind az ötünket nagyon becsülettel felneveltek szeretetben. Hálás vagyok érte nagyon, szerencsére a lehető legjobb a családi kapcsolat most is.

Apám nagyon nem, szerencsére anyukám 9 éves koromban elvált tőle.

Édesanyám csodálatos ember és szuper anya, tényleg mindenben számíthattam rá, rengeteget lelkizett velem és úgy gondolom, hogy jó embert nevelt belőlem. Nagyon hálás vagyok neki mindenért.

Nevelőapám sokkal inkább apám, mint a vér szerinti, ő is remek ember, de vannak fura dolgai. Attól még nagyon szeret, saját gyermekeként kezelt mindig.

Annak tartom most is őket, pedig elváltak. Az 1990-es évek végén voltam egyetemista. Úgy érzem tisztességgel felneveltek és segítettek az őnálló életem megkezdésében.

Szerintem nagyon jó nagyszülők is egyben.

Habár anyagilag minden tőlük telhetőt megadtak nekem, minden másban pocsék szülők voltak.

Apám elég hirtelen haragú, gyakran beszélt velem úgy, mint egy kutyával. Semmi önbizalmam nincs, nagyon zárkózott és szorongó lettem ez miatt.

Anyám egy fokkal jobb, viszont nem volt valami támogató. Hatalmasak voltak az elvárásai, viszont semmi türelme nem volt hozzám.

Tanulásban egyáltalán nem segítettek, anyám leszarta, apám csak elintézte annyival hogy egy retardált szerencsétlen vagyok. Az ilyen és ehhez hasonló beszólásai miatt úgy 12 éves koromtól inkább meg sem mutattam nekik a jegyeiket, a tanulást pedig még jobban elhanyagoltam.