Milyen hatással van a kisgyerekekre ha a szülők szeme láttára veszekednek, káromkodnak?

Súlyos. Nagyon-nagyon súlyos, főleg, ha nem egyszeri esetről van szó és nem beszélik meg vele később azt, mindketten, hogy mi történt.

Lásd: Gyermekbántalmazás, azon belül is érzelmi bántalmazás.

Rendkívül negatív hatással van. A gyerek még ne érti az egészet, csak hallja a szokatlan - neki fülsértő - kiabálást és ismeretlen szavakat. Ettől meg van rémülve.

Véleményt lehet cserélni csendben is, távol a gyerektől (nehéz, de a gyerek miatt így kell/ene/ tenni)!

Itt mindenki azzal jön, hogy ez nagyon nagyon rossz, húúú!

Pedig van jó oldala is. (na jó, a káromkodásnak nincs)

Ha sosincs veszekedés, a gyerek miből fogja megtanulni, hogy hogyan kell kezelni az ilyesfajta helyzeteket? A gyerek megfigyeléssel tanul. Nem azt mondom, hogy ordenáré módon szapulni kell egymást, neg törni-zúzni. De ha sose lát veszekedést, akkor később nem fogja tudni, hogy hogyan zárjon le egy ilyen helyzetet, vagy hogy meg is védheti magát. Csak ott fog állni, és jó nagy szorongás közepette mindenbe bele fog egyezni, csak nehogy vita legyen belőle. Simán elnyomott lesz.

Igenis lehet veszekedni a gyerek előtt, csak tudni kell, hol a határ!

#3: "De mondjuk ha pl a kisgyerek csak 1 vagy 2 éves? Annak hogy mondják el?" Mit hogyan mondanak el? Azt, hogy minden rendben? Sehogy? A gyerek nem érti meg.

Itt a sváb bölcsességet kell követni: Nicht vor dem Kind!

Nem értek egyet a 7-es válaszolóval azért, mert a felnőttek (szülők) veszekedését a gyerek szeme láttára, füle hallatára cseppet sem tartja veszélyesnek, sőt hasznosnak a gyerek lelki fejlődése szempontjából.

Állítom és ebben tántoríthatatlan vagyok, hogy a veszekedés - ÁRT, de a véleménycsere - HASZNOS. Ebbe talán belefér egy kis akaratosság is, de semmiképp sem a veszekedés. Persze, lehet vitatkozni, hogy hol van a kettő között a határ, de ezt mindenki maga döntse el.