Elköltözni vagy maradni? Mikor?

Az én érettségim után (1 év van köztünk) költöztünk össze. Az én részemről teljesen normálisnak tartották, hogy elmegyek, a barátom részéről viszont ment jaj de minek mész el, itthon tudnál spórolni, minek fizeted másnak a lakását, ennyiből lehetne sajátod, de amúgy is itt van ez úgyis megöröklöd, stb. Három év után megunták. :D

Szerintem mindenki akkor költözzön el amikor neki és a szüleinek megfelelő. Vannak akiknek tök jól megy az együttélés, van akiknek meg nem. Annyira egyedi ez a dolog.

Anya sose lakott egyedül. Vettek anya felőli nagyiék egy lakást a belvárosban, és onnan járt dolgozni úgy, hogy féfivel lakott (anya nagymamájával). Apa sose lakott külön a szüleitől, csak miután már összeházasodtak anyával. Így egyikük se képes felfogni, hogy ez nem természetes. Párom szülei sose laktak külön, első 7 évben még a nagyszülőknél laktak jóindulatból, hogy ne kelljen költeniük semmire, és hogy tudjanak gyűjteni saját házra, ami sikerült is, de azóta is minden nap elmennek hozzájuk, majdnem minden nap ott ebéd...mondjuk sokat is dolgoznak a szülők, apuka meg külföldön, úgyh félig megértem, de nekem már ez sok.

Engem sem engednek, de én inkább albérletben leszek :D Eddig jól tanultam mindig, tanulmányi alapon megkaptam a kolit, de nyáron már albérletben leszek, amikor szakmai gyakorlat lesz. Igyekeztem direkt olyan szakot választani, ami tetszik is, de hogy mindenképpen nagyobb város kell hozzá, és nem lehet vele kisebb faluban elhelyezkedni. Ezzel is szoktatom rá anyáékat, hogy nem fogok velük lakni. Még mindig közös számlán van, de amint lesz fizetésem, igyekszem leválni róluk anyagilag, majd őket pedig próbálom lelkileg is leválasztani magamról.

Nagyon nagyon nagyon nagyon nehezen fogják elfogadni, már ha egyáltalán valaha ezt elfogadják. Én még rajtuk is azt látom, hogy nem igazi felnőttek. Mindenben engedelmeskednek nagyiéknak, tiszta rémálom ezt látni, hogy tőlem is ezt fogják életem végéig elvárni. Na nem. Szeretem őket, de ez nem természetes.

Annyira nyomasztó belegondolni, hogy hány ember éli le úgy az életét, hogy nem teheti azt, amit szeretne. Már fiatalon ott vannak a közvetlen közelében, ne adj Isten, egy háztartásban a nagyszülei is, akik rangidősként uralják a szülőket és így közvetetten az unokákat is. Mire a család eltartói, a szülők döntéshozatali hatalomhoz jutnak, addigra már jóformán elmútlak 40-50 évesek, megkeseredettek, mert addig nem dönthettek a saját életükről sem, és sajnos mivel ezt látták születésüktől fogva, természetesnek tartják, hogy nekik is ezt kell tenni a gyerekeikkel.

A te apukád is valószínűleg valami hasonlót tapasztalhatott, vagy csak egyszerűen irányítás mániás, de neked le kell mindenképp állítanod. A végén még te, a párod és a jövőbeli közös gyerekeitek is belebolondulnának, de az is benne van a pakliban, hogy a párod megunná és egy idő után lelépne mellőled, te pedig egyedül maradnál apukád lelki terrorjával.