Hogyan lehet 18 évesen, segítség nélkül, a 0-ról elköltözni otthonról?

Nehéz, de nem lehetetlen! Én ugyan pár évvel később költöztem el, és semmim nem volt, de tényleg semmim, csak amiket én vettem magamnak abból a pénzből amit én kerestem meg diákmunkával.

Most dolgozom, és levelezőn egyetemre járok. Semmi segitségem, mindent nekem kell megteremteni.

1: önellátóvá válsz és akkor jár sok szoctám.

2: dolgozol egyetem mellett, akár az egyetemnek, ha van elég sütni valód.

Az biztos, hogy megterhelő. Én ezt csináltam. Gyakorlatilag Egyetem, ezdés, munka, 6-7 óra alvás. Hétvégén is. Ez volt 5 évem. De nem lehetetlen.

De mivel jól tanultam, ösztöndíj és a koli biztosítva volt. Amikor végeztem az egyetemmel, még volt 250 ezer spórolt az ösztöndíból is.

Hát lehet leszavaztok, de diákmelóban 400as órabér helyett nekem 1250es órabérem volt 2007-ben. És még tanultam is a munkahelyen szakmai dolgokat, amik jól jöttek az egyetemhez és nem elvette az időt az egyetemtől.

De persze - mit is tudthatok én? :)

Őszinte leszek, és nyers. Tapasztalatból beszélek.

Rohadtul nehéz. Anyagilag és lelkileg is.

Hát nem lehetetlen.A lányom egyetemre ment másik városba, de nem akart koliba menni, csak albérletbe.Mi szülők bevállaltuk természetesen az albérleti díj fizetését,meg az eltartását.De én munkanélküli lettem átmenetileg, férjem meg betegség miatt hosszú ideig táppénzen volt.De még így is fizettük neki az albérletet.Nem sokáig, mert 3 hónap múlva talált egy diákmunkát,ami hol délutáni, hol éjszakai műszak volt.

Innentől nem engedte, hogy segítsünk neki.Végig dolgozott az 5 év alatt és eltartotta saját magát.Amikor már tudtunk volna segíteni, akkor se engedte.Esetleg mikor mentünk hozzá, vittünk neki főtt ételt, süteményt, otthon termelt zöldségeket, gyümölcsöt.Ezt elfogadta, de örült hogy elboldogul és az önbizalma is javult.De ehhez tudnod kell, te hogy bírnád, mert az 5 év nagyon kemény volt neki, bár sosem panaszkodott.De mikor hétvégén hazajött, átaludta az egész napot.