Hogyan viseljem el anyámat, elegem van belőle?

Hozzám soha egy jó szót sem szólt még, állandóan az öcsikémet ajnározza. Én meg vagyok az aki semmire sem viszi majd az életben. Állandóan azt mondja, hogy én milyen buta vagyok, tudja, hogy tanár szeretnék lenni, erre mindig kiröhög, hogy áh, én az úgyse leszek soha, mert én ahhoz túl buta vagyok, belőlem max egy kozmetikusnál nem lesz több. Pedig nem vagyok én olyan buta egyáltalán, tanulok és folyamatosan fejlesztem magam. Bár azt tudom, hogy az ő anyja vele szintúgy ugyanezt csinálta, mindig aztmondták neki, hogy semmire sem jó és ezt el is hitte és nem is lett belőle semmi, mert feladta az álmait az anyja folytonos piszkálódása miatt. Most velem is ezt akarja elérni vagy nemtudom.

Most is kivagyok tőle. Állandóan kivan, hogy a hajam mindig lóg, mostanában összeszoktam kötni, hogy ne kössön belém amiatt is. Estére bontottam ki, hogy ne zavarjon a gumi erre aztmondja, hogy a r*tkes, tetves hajam megint lóg. Most komolyan hogy mondhat ilyet? Pont ő aki tudja, hogy az én hajam minden csak nem tetves. Az öcsémmel összekaptunk valamin, erre anyám elhord mindennek, hogy hogy merészelek veszekedni az ő kicsi fiával és, hogy azonnal tűnjek a szeme elől, mert különben nem köszönöm meg amit kapni fogok. Mindaddig amíg anyám ezt mondta, az öcsém állt a háta mögött és nevetett rajtam. Most hagytam abba a sírást nemrég. Annyira elegem van már, és nem tudom mit követtem el, miért csinálja ezt velem? Azt ő is elmondta, hogy az ő családjában is mindig az ő fiútestvére volt a szuper, ő meg mindig volt a rossz. Állandóan azzal jön nekem, hogy a mi családunkban a lányok nem érnek semmit, és szerinte minden lány jelentéktelen és hülye és hogy ő nem is akart lányt. Neki a fiúk a szuper gyerekek.

Annyira tehetetlen vagyok. Mit tegyek? Hogyan viseljem el?

16 L