Megsértettem anyámat, de igazam van, mit tegyek?

Háttértörténet: Anyámmal egész életemben viharos volt a kapcsolatom. Nagyon fiatalon rá kellett jönnöm arra, hogy ha szeretnék az élettől valamit, akkor fel kell hagyjak azzal, hogy próbálok neki megfelelni, érte tanulni és úgy élni ahogy ő szeretné, mert nem érdekelte a tanulmányi eredményem sem a céljaim, kivéve ha eltértek attól amit ő szánt nekem. Szóval érettségi után elkezdtem dolgozni, összeköltöztem a párommal és most gyűjtök hogy legyen egy kevés pénzem egyetemre.

Aktuális probléma: Anyám, a férje és a húgom egy közeli városban élnek és ilyen falusi életre rendezkedtek be. Vannak kecskék, malacok, csirkék stb. A húgomat mióta elköltöztem nem láthattam mert anyám ezzel próbált bűntudatot okozni bennem mert azzal az emberrel költöztem össze aki szerinte udorító féreg meg egyebek. Szóval most is próbáltam egy hétvégére elhívni a húgom de anyám bekavart így hirtelen felindulásból meglátogattam őket.

Nos, nekem az állattartással semmi problémám, de a házban tartani 30 csirkét ketrecben, mellette lefialt kutyával, mellette lefialt macskával, mellette másfajta szárnyasokkal és kismillió léggyel nem éppen higénikus. A szemét áll a szoba sarkában, koszos az ablak, a padló, a villanykapcsoló. A konyhában áll a zsír és a kutyaszar. Olyan házat képzeljetek el, amit ezeken a furcsaságoat bemutató csatornákon láttok, amikor tűzoltókat hívnak takarítani mert nem normális az állapot. Ha a gyámhivatal látná elvinnék a húgom onnan.

Tudtára adtam anyámnak, hogy ez így rettenet és nem értem hogy jutott ide, mikor arról volt szó, hogy elköltöznek ebbe a városba, rendbeszedik a házat és élnek boldogan. Ő megsértődött, hogy én koszosnak nézem őt és lenézem, pláne miután összeköltöztem a barátommal.

Most a kérdés az, hogy mi a fenét csináljak. Hagyjam ott a húgom? Én segítenék neki takarítani is esküszöm, de ebben megint azt látja bele, hogy én lenézem őt. Közben csak csalódott vagyok és haragszom. Mit csinálnátok a helyemben?

19/l