Mit tegyek, ha gyűlölöm az anyámat?

Ha a pszichológus sem segít, mit vársz tőlünk? Nem lesz attól neked könnyebb, hogy más is sír-rí, hogy nem vakarták el. Talán a költő segíthet. Akinek születésekor meghalt anyja és ikertestvére- és azért keservesen szenvedett, hogy ez miatta történt.

[link]

Radnóti

Kérdeztek volna magzat-koromban...

Ó, tudtam, tudtam én!

Üvöltöttem: nem kell a világ! goromba!

nem ringat és nem ápol, -

ellenemre van!

És mégis itt vagyok.

fejem rég kemény

s tüdőm erősödött csak,

hogy annyit bőgtem én

Nem akarok neked arról papolni, hogy minden emberi élet érték, meg egyedi vagy, boldog, megelégedett életre elhívva, ...

Azt, hogy lehet engem szeretni, értékes vagyok, jogom van élni és helyet foglalnom a térben, valamint nekem is vannak szükségleteim, amiket jogom van kielégíteni, évtizedekig nem tudtam. Aztán találkoztam a szeretettel, és az teljesen átformálta az életemet az önpusztításból, embergyűlöletből szeretni tudó és szeretetet elfogadni képes emberré váltam.

Én elköltöztem, új életet kezdtem, élem a saját életemet, és már a kapcsolatot sem tartjuk. Ha hiszed, ha nem, a távolság és az idő nagyon hasznos segítségek.

Mikor elkezdtem segítséggel, tudatosan feldolgozni a múltamban lévő sötét időszakokat, történéseket, és a félresiklott kapcsolataimat, egyre jobban megvilágosodott előttem, hogy anyukám is csak reagált, ő is a gyerekkorának az áldozata, ahogy én is. Most már nem is tudok rá haragudni, inkább sajnálom. De mivel bennem van változás, benne pedig nem (tudom), ezért inkább egyenlőre nem kockáztatok a nyitással - majd ha teljesen a helyemen leszek, és senki-semmi nem tud kimozdítani.