Hogyan lehetne anyámat végre leállítani?
Folyamatosan elemzi, hogy neveljük a gyerekeket, hogy éljük az életünket, egyszerűen bármit, amit csinálunk, hogy szerinte ezért meg azért nem jó, több éves dolgokat is felhánytorgat.
Ilyenkor ha visszavágok, hogy ő mennyi mindent elb...ott az én gyerekkoromban (sok jót nem tudok felhozni), akkor ő van megsértődve, meg hogy nem tudok túllépni, felejtsem már el. Magamtól nem hoznám fel, ha nem állandóan azon lovagolna, hogy éppen mit csináljak másképp.
Nem akarom megszakítani a kapcsolatot vele, de ettől nagyon kivannak az idegeim, és folyton csak azzal jön, hogy én vagyok túl lobbanékony meg idegroncs...
Nem gondolnám, hogy minden találkozásnak, telefonbeszélgetésnek arról kéne szólnia, hogy "én a helyedben...", vagy "hát ezt másképp kellett volna"...
Valaki hasonló helyzetben?
Tudtatok változtatni rajta?
“A te helyedben én...” kezdetű mondatnál egyszerűen tedd le a telefont/hagyd ott/küldd el a lakásotokból.
Szép dolog a tanácsadás, de túlzott mértékben már inkább káros, mert nem hagyják az illetőt élni és gondolkodni, hogy hogyan kellene megoldani egy-egy problémát, azonnal megmondják, mit csináljon. Aztán persze meg jön majd az “életképtelen vagy”-kártya. Ha nem fogadod el, akkor meg a “bezzeg én megmondtam, hogy szarul csinálod”. A folyamatos kritizálást már meg sem említem, annál rombolóbb nincs is, pláne a saját szülőtől.
Én elég nyers vagyok, közölném, hogy "Meg volt a lehetőséged, elbsztad, ez meg az én gyerekem, ne szólj bele."
Nem pattogna nagyon ez után.
#2
Ezt megtettem már párszor... Az a baj, tipikusan ő az a személy, aki rám teszi a telefont, amint ő van előszedve. De ha rákérdezek valamire, akkor rögtön kitér, terel, elkezd másról beszélni, vagy támad vissza.
A kedvencem a fenenagy jó akarata, mikor vele vágok vissza "Pont ezért, ha tudod, hogy szar volt, akkor te csináld jobban"...
Most nem akarom részletezni a dolgokat, nem voltam/vagyok én se tökéletes, de nem látja át még mindig, hogy ő azért többet ártott (még magának is rajtam kívül), mint én az enyéimnek, de magamtól nem szoktam feszegetni tényleg, mert tény, hogy a múltat nem lehet megváltoztatni, de mikor megkértem, hogy ennek fényében legyen szíves nem beleszólni az életembe, akkor az volt a válasz, hogy akkor ne találkozzunk, mert ő nem bírja nézni... Aztán meg jön az, hogy ő nem láthatja az unokáit, és én elszakítom...
(Én nem... Csak próbáljon magán uralkodni 50+ évesen...)
Nekem is vannak minden lében kanál rokonaim, akiket amúgy (mit lehet tenni) szeretek... az vált csak be, hogyha okoskodtak, akkor szenvtelenül mondtam, hogy de most így csináljuk (vagy csak csináltam minden bejelentés nélkül, ahogy jónak láttam, utólag tájékoztatva csak őket). Illetve ha nagyon megbántottak, akkor igen, nem telefonáltam többet és ő jött cirka 3 hónap múlva békülni.
Muszáj megvédeni az ember személyes határait.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!