Hogyan tudnám anyámat leállítani?
29 vagyok, ezer éve elköltöztem otthonról. Talán tíz éve derült ki (számomra), hogy apai ágon a nagynéném alkoholista. Apám próbál segíteni neki, orvosokat szerez neki, kiváltja a gyógyszerét, a távolság ellenére is figyelemmel kíséri az állapotát, illetve konzultál az unokatestvéremmel (ő időközben eü pályára ment, így szakmailag is jobb rálátása van az anyjára).
Ez az állapot bő 20 éve fennáll, csak én tudtam meg később.
A szüleim teljesen normális alkoholfogyasztók, társaságban isznak, de csak annyira, amíg állandósul a mosoly, túlzásba nem viszik, pedig apám készít bort és pálinkát is, így lenne otthon készlet.
Magam részéről nem vagyok az alkohol nagy barátja, mert a gyomrom túl érzékeny rá, töményet csak koktélként tudok inni, annyira nem szeretem az alkohol ízét.
Ezért nem is iszom gyakran, talán kéthavonta van egy buli, akkor szoktam, de szerencsére én is inkább vigyorgós leszek tőle, mint vállalhatatlan.
Anyám néhány éve kitalálta, hogy a nagynéném miatt "genetikailag kódolt bennem az alkoholizmus". Emiatt ha alkoholt látott a kezemben, rögtön jött ezzel, akkor is, ha az egy pohár bor volt.
Nemrég a férjemmel, velük és barátokkal túráztunk, ami rendszerint egy konstans becsípett társaságot jelent. Mindenki vitt pálinkát, kínálták körbe. Na azt például meg se tudom inni, így menekültem a kínálók elől. A férjem megivott párat, szüleim is kínálták. Amikor valaki borral kínált, azt elfogadtam. Anyám azonnal a nyomomban termett és aggódva nézte a poharat.
Ez most csak egy volt a sok eset közül, de már nagyon feszélyez, hogy ha egy poharat a kezembe veszek, már alkoholistának vagyok titulálva, holott amúgy is ritkán iszom.
Amikor mondtam, hogy annyit ő is iszik, mint én, mégsem alkoholista, az volt a válasz, hogy ő genetikailag nem érintett....
Whháááá, mit lehetne csinálni vele?
válasza:Csak annyit tudsz, hogy felvilágositod, hogy a genetakilag terhelt annyit jelent, hogy HAJLAMOD van rá, de azt nem, hogy ennek be is kell következni, különösen, ha TE kontrollálod magad.
Ha meg elkezdi, akkor add vissza - jegyezd meg neki, hogy ez a kezedben a 4. pálinka, az 5. pohár bor, stb, amig rájön, hogy egyrészt ö is iszik, másrészt hogy mennyire kellemetlen, ha valaki állandóan azt figyeli, hogy mennyit iszik a másik.
Arra meg, hogy ö nem terhelt ilyen téren - szerintem az ö rokonságában is van vagy legalább is volt alkoholista, igy nem szólhat semmit. Kicsit kérdezz utána finoman az idösebb rokonoknál, hogy az ö részéröl milyen rokona volt alkoholfüggö.
válasza: válasza:Az alkoholismus nem a genetikán múlik, inkább a környezeten és a látott mintákon.
Ha eddig nem kezdtél el inni, mint a kefekötő, akkor már nem fogsz, legfeljebb, ha olyan komoly tragédia ér, amit nem tudsz feldolgozni.
Vagy ha anyád addig űz és stresszel ezzel a baromsággal, hogy csak azért is a pohár fenekére nézel, mert józanon nem lehet kibírni.
Apádban is genetikailag kódolt, mégse lett alkesz.
Esetleg piríts rá anyádra, hogy addig akar-e üldözni, amíg végre igazolást nyer, hogy alkoholista lettél? Ennyire biztos benne, hogy az leszel?
Tudasd vele, hogy neked rossz, hogy nem bízik benned, és alkoholistaként kezel már most is.
Esetleg igen látványosan kerüld, és mond le a közös programokat, és ha kérdi, mondd el neki, hogy neked ez kellemetlen, miatta fog téged mindenki alkoholistának gondolni, és nem szeretnéd hogy többet leégessen.
A háború idején született, így a rokonság nagy része meghalt akkoriban. Nagymamám túlélte, neki sok egészségügyi problémája volt, de az alkohol nem volt közöttük.
A furcsa kettős mércét nem értem, mert pl apósomat ismeri, akit én még nem láttam úgy, hogy ne lengje körül piaszag. Vele olyan is előfordult, hogy az összcsaládi összejövetelen (néhány nap van csak a férjem és az én szülinapom között) egyszerűen elaludt ebéd közben.
A férjemet mégse méricskéli. Oké, ő se egy alkoholista alkat, de anyám gondolatmenetét követve akár őt is piszkálhatná.
válasza:Volt olyan, hogy szerelmi csalódás miatt egy hétig otthon ültem és ittam, de amikor már fizikailag rosszul lettem, hogy az alkohol az egyetlen tápanyag, akkor abba is hagytam. De az inkább az önrombolásról szólt, akkor napi 3 doboz cigit is szívtam, de egy hétig tartott az egész.
Ha alkoholt iszom, soha nem az vezérel, hogy "de jól berúgunk", hanem inkább a jó társaság. Öncélúan nem is szoktam inni, csak néha társasági eseményeken.
Még ha lenne is hajlamom, a gyomrom annyira rosszul viseli, hogy márcsak amiatt se sikerülne egy rendes alkoholizmus :)
Egy olyan eset volt, amikor apám nagyon részegre itta magát: 15 évesen elpusztult a kutyánk és apámnak kellett elásni. Megásta a gödröt, végig bőgött, pedig soha nem szokott. Rádobott egy virágot a tetemre, elföldelte (még mindig bőgve), majd bement és valami iszonyatos mennyiséget megivott. Utána egy darabig nézett maga elé, sírt, majd lefeküdt aludni.
De ezt az esetet teljes mértékben megértem.
Anyám ekkor apámat piszkálta, pedig szegénynek akkor ez hiányzott a legkevésbé és anyám is felmérhette volna, hogy kivételesen okkal rúgott be. Ennyire kikészülve soha nem láttam előtte.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!