Hogy lehetne teljes családom?

Remélem, a férjed és a gyermeked egészséges. Te pedig gondolkozz el ezen, mielőtt megbetegítenéd a férjed és a gyermeked:

Amit nem becsülünk meg, elveszítjük.

Ezt a klimaxgyanús epekedést más iránt, mint ami van, próbáld meg megfékezni. És nézz körül: itt és mot ki és mi van? Mi az én dolgom?

A gyerek felnő - soha nem lesz újra kicsi!- és valószínű sebeket kap ettől, hogy nem becsülöd meg létezését. Mert nincs olyan, hogy "csak egy gyerekem van". Az ember a végtelent hordozza magában - egy ember nem kevesebb, mint kettő, ezer, millió.

*

"Nincs közegünk, a gyerekemnek sem èlet ez"

Gyakran látok elgyötört anyukákat már nagy,6-8-10 éves gyermeküket tolni a kocsiban a Pető-intézet felé, gyógytornára. A szeretet és a fájdalom arcukon. Nem isznak, nem pusztítják magukat, hogy nem élet ez, megteremtik a szükséges életteret. Emberek.

Valahogy nem hiszem, hogy ezen a helyzeten egy kisbaba segíthetne. Ha nincs kivel beszélgetned, és nincs közege a gyereknek, akkor valószínűleg rettenetesen magatoknak való emberek lehettek, akik képtelenek baráti kapcsolatokat kialakítani. Nekem van anyém, anyósom, sógornőm, persze, beszélek velük is, de napi rendszerességgel a barátnőmmel szoktam. És hiába van 3 gyerekem, akik jól kijönnek egymással, van a lányaimnak öribarijuk, akivel jelenleg szorsabb a kapcsolat, mint a tesókkal. És ez így normális szerintem.

Gyere ki valahogy az önsajnálatból, keress hobbit, a gyereket is írasd be valami szakkörbe, ahol találhat barátokat, és ha a férjed nem akar több gyereket, akkor ezen valahogy próbálj túllépni. De ismétlem, a bajaidat nem egy új gyerek fogja megoldani.

Maximálisan igaza van a 2. hozzászólónak. Sose értettem, hogy lehet unatkozni. Én például mostanában sokat vagyok egyedül és szerencsére elég sok szabadidőm is van, de ettől függetlenül sokszor azt se tudom melyiket csináljam.

Abszolút nem a környezeteddel van a baj, hanem a hozzáállásoddal. Vagy nem látod meg, vagy egyszerűen nem is érdekel, de szinte minden ott van előtted.

41/F

Sem a nikotin, sem az alkohol nem megoldás a bajodra!!! Légy észnél! Miattuk könnyen elveszítheted a férjedet is!

A babát ugyan összehozhatod A FÉRJEDTŐL IS, de abszolút nem ajánlom!!

A gyerekednek pajtásokat szerezni nem lehet nehéz, csak akarni kell. Igaz, nem a testvérei, de mégis csak valakik neki. Más gyerek is vidám gyerekkort él át egykeként.

Közelítsetek baráti családok felé, ahol szintén van legalább egy gyerek. Jobb lesz a gyerekednek is, meg nektek is.

Egyszeruen nem ertem, miert segitene egy masik gyerek a helyzeteden, ha mar a mostanit sem ertekeled.

Neked hobbi kell es tarsasagi elet, nem meg egy gyerek.

De mit nem bírsz?

Gondolod, hogy mégegy gyerek megoldaná?

Próbálj picit jobban törekedni a szellemi autonómiára, mert sajnos ez a gondolkodásmód vezet oda, hogy ebből lesznek a tipikus telepedő szülők, akik szinte levegőt venni sem engedik egyedül a gyereküket.

Semmiképpen se folytasd ezt az önromboló életmódot. Egyelőre van családod/családotok, viszont ha így folytatod a gyerekednek már nem lesz, legfeljebb fizikailag.

Elég család ez egy gyereknek, ha ez a kis család szeretetben, békességben, boldogságban neveli. Emellett pedig tényleg szerezhetsz még barátokat magadnak is, ha kicsi még, a gyerekednek is, ha nagyobb, akkor meg ő fog saját magának. Az viszont, hogy milyenek lesznek azok a barátok, nagyban függ a te nevelésedtől is, attól, hogy te milyen példát mutatsz, milyen környezetet biztosítasz. Ha zűrös családja (=apja és anyja) van, akkor nagyobb valószínűséggel keveredik rossz társaságba, egy jó szóért, egy biztosabb élet reménységéért bármit meg fog tenni, ami a kamaszoknál nem feltétlenül előny.

Keress magadnak hobbit, társaságot, hogy ne fásulj be, igyekezz ezt a kis családot szeretetben összetartani, hármasban programokat csinálni, akár más családokkal együtt.

Lehet, hogy majd x év múlva, amikor a gyermeked felnő, neki is lesz egy párja, gyereke, barátai, akit te is megismersz majd, és tovább bővül a családod. De ehhez egyrészt az kell, hogy kiegyensúlyozott, boldog gyereket nevelj, aki ezáltal könnyebben boldogul az életben, másrészt, hogy ne taszítson el magától a viselkedésed miatt. Egy alkoholista, feszültségét akár alkalmanként is itallal kezelő nagymamára nem biztos, hogy rábízná egy jó érzésű ifjú pár a kisgyerekét. Nem is leszel olyan fitt, és aktív, ha a leépülést választod, hogy ezt rendesen meg tudd élni.

/Ez már a legmellékesebb dolog, de azért 41 évesen még bőven beleférne a gyerek, problémája sem lenne feltétlenül. Ebbe a kapcsolatba, ilyen körülmények közé viszont nyilván nem aktuális, ebben tökéletesen igazad van./