Hogy kezelitek a családon belüli társadalmi különbségeket?
A párom elég szegény családból jött, maximum képzettség náluk 1-2 embernél az érettségi, legtöbbjüknél az sem. Mi viszont diploma után elkezdtünk külföldön elég jól keresni, most is kiemelkedően keresünk és elég jól élünk. Mindig is ez volt a célunk, mi büszkék vagyunk, hogy az 5 éve vágyott életszínvonalat elérhettük. Rengeteget tanultunk és tanulunk folyamatosan, nyitottak vagyunk a világra, sokat utazunk, több nyelven beszélünk...stb. Tehát egy igazi jómódú, értelmiségi életet tudunk élni.
Az én családom bár nem gazdag, sok felső-középosztály belit ismer, barátaik is vannak ilyenek. Meg kell hagyni, a párom családjához képest minket igen normális körülmények közt neveltek (pl nem kellett közös vízben fürdnie a családnak, vagy megkaptunk márkás élelmiszereket, kifizettek bármilyen orvosi ellátást magánban, ha kellett...stb.). Ezért ott egy fokkal jobb a helyzet.
De a párom családjával folyamatosak a konfliktus közeli helyzetek, melyeket csak ritka nagy türelemmel bírok visszatartani. Félek, hogy egyszer kiszalad belőlem az összes véleményem.
Most épp azon volt hajszál híján vita, hogy megmondtam, én itthon állami kórházban nem fogok szülni (nem vagyok terhes, anyósjelölt magyarázza az unokát vagy 5 éve). A testvérem pár éve szült az illetékes kórházban, és a látottak, elmondottak alapján soha nem mennék oda. Szinte szememre vetette az anyósjelölt, hogy ha eddig külföldön is éltem, miért nem szültem ott a jobb kórházakban. 23 éves voltam akkor és egy fizetésből éltünk... de szerinte szülnöm kellett volna a semmire, mint ahogy ő tette. Illetve perpill egy egy félszobás, új lakásunk van, amit tervezünk hamarosan cserélni, de egy fél szobába nem akarok gyereket, nem férnénk el, ezen is megy a magyarázás, hogy más 5 gyereket felnevelt 30 m2-en. Aztán vadiúj autót vettünk, mert a régivel sok gond volt már, azért is kapjuk a fintorgást. Folyton azt erőltetik,hogy mi is olyan prolik vagyunk, mint akik közt ők élnek, mi is legyünk olyanok, mint ők, éljünk úgy, mint ők. Minek a magánfogorvos, miért élünk olyan tisztán (párom rászólt valakire, mert összetúrta mosatlan kézzel az egész rágcsálnivalót :D),.. Fogadok, hogy a gyerekeinkkel is majd így fognak bánni. Mert hát ha a szomszéd Julcsikának, akinek van két szülője 8 általánossal, jó a a leggyengébb iskola, hétvégente a sarki kocsma, mint kirándulás, és 18 évesen egy mondatot nem bír leírni helyesen, akkor én miért akarom a gyerekeimet jó iskolákba járatni és miért akarok intelligens, viselkedni tudó embereket faragni belőlük. Pl hangoztatják, hogy minek új ruha, minek utazgatni, minek új autó, minek nagyobb lakás, minek tanulunk 30 körül is... minden bajukra van, ami kicsit magasabb színvonal, mint az övék.
Akik szintén megéltek valami hasonlót, hogy kezelitek ezt? Próbálom türelemmel viseltetni feléjük, de a folyamatos kritikáik miatt nehéz. Más társadalmi réteg vagyunk, én mindig is az voltam a családom révén, a párom meg rég túlnőtt rajtuk, és nem bírják sem felismerni, sem elfogadni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!