Miért van Magyarországon hogy csak a felsőbb társadalmi osztályok segítik a gyerekeiket ha már nagyobbak, a középosztály és az alatt pedig a gyereknek magának kell megküzdenie mindenért?

Én 40 vagyok. Vidéken nőttel fel, és ott teljesen természetes volt, hogy a szülők segítik a gyereküket. Még a szegényebb családok is legalább egy szakmai OKJ erejéig. Vagy ha arra sem tellett, akkor a katonaság felé, mert az stabil meló, és adta a B, C, jogsit.

Környezetemben most is ezt látom. 2 olyan családot ismerek, ahol nem így volt. Az egyikben a lány lovasoktató akart lenni. Ott megmondták, hogy azt nem fizetik. Így előbb közgázon diplomázott, majd magától lett lovas oktató és fejlesztő. A másik ilyen esetben meg egy drogos féreg lett a srác. Ott egy elvonó volt a kikötés, de nem ment. Így az apja kitagadta.

Ezeket a genyó szülőket, csak itt, a GYIK-en tapasztalom...bár azért ha figyelmesebben olvasok, rá lehet jönni, hogy sok esetben a gyerek is hunyó!!!

Ez azért nem mindig igaz. Nem voltunk szegények, de meg kellett gondolni, hogy mire költünk. Anyám ápolónő, apám mentőtiszt volt, mindketten alábecsült foglalkozást választották, most nyugdíjasok. Hárman voltunk testvérek (sajnos csak voltunk), mindhármunkat egyetemre járattal, erejükön felül támogattak. Diploma után majdnem 3 évig még otthon laktam, minden hónapban 30 ezret kértek. Utána a barátnőmmel (már a feleségemmel) vettünk egy kis lakást. Bútorra már nem nagyon maradt pénzünk, csak a legszükségesebb dolgokat vettük meg. Mégis boldogak voltunk. Egyik este váratlanul megjelentek a szüleim és

átadtak egy borítékot. Majdnem egy millió forint volt benne. Kiderült, hogy az utolsó forintig félrerakták azt, amit hazaadtam. Nem akartuk elfogadni, de ragaszkodtak hozzá.

A férjem szülei csóró melósok, + após alkesz. Nálam dettó.

Egyikünket sem segítettek, igazi visszahúzó, irigy férgek.

Iszonyat nehéz volt így, de jobban élünk, mint ők.

Mi mindent megteszünk a gyerekeink taníttatásáért, szép és jó életéért.