Jobban szeretik a barátomat, mint engem? Miért kezelnek alsóbb rendűnek?

18 éves lány vagyok,és 2 éve van egy barátom, aki most 19 éves.

Kicsit összetett a problémám, meg már régóta érlelődik, de most már nem tudom magamban tartani, mert úgy érzem hogy kihat a kapcsolatunkra is.

Ez a fiú az első barátom, és úgy érzem, mióta együtt vagyunk, a családom alsóbb rendűnek kezel vele szemben. Ez pl. olyan esetekben mutatkozik meg, hogy a nagyapám, velem nem iszik családi ebéd előtt, csak vele, mert lányokkal ő nem iszik (barátom előtt velem is kocintott).

Ha a barátomon netán gyűrött a póló, a mamám már kiabál, hogy én miért nem vasalom ki azonnal. Ha átmegyünk a barátommal a nagyszüleimhez, akkor is az az első, hogy hozzak neki inni, hozzak neki enni, szedjek neki levest, melegítsek neki pörköltöt, pedig már a nagyszüleimnél is igazán otthonos a barátom, meg tudná tenni.

Legutóbb akkor is kiakadtam, mikor a barátomat hívták horgászni a családom, engem nem. Tegnap főztem, és kicsit odaégett, mert tanultam közben, nyelvvizsgára készülök. Nagymamám rendesen elkezdett pánikolni, milyen háziasszony lesz belőlem, jobbat érdemel a barátom, most is magamra figyelek, nem arra, hogy ő mit fog enni (nem is lakunk együtt). Nagyapám meg meglátogatott nemrég, mikor lázas voltam, így volt néhány használt zsepi és bögre az éjjeli szekrényemen, erre kiakadt, hogy hát ez tragikus, nem mehetek így férjhez, mit fognak szólni.

Az a baj, hogy nem merem nekik felemelni a hangom, meg igazából nincs is értelme, mert egyszerűen régimódiak és nem hiszem hogy ezt meg lehetne változtatni. Az idegesít, hogy a barátom meg még élvezi is hogy ő sztár a családban, és néha úgy érzem, meg tudnám fojtani. Szüleimmel nem tudom megbeszélni, nem szoktam velük beszélgetni, állandóan dolgoznak.

De mégis mit tegyek, hogy ez ne hasson ki a kapcsolatunkra?