Extrém túlsúlyos és sértődős családtagot hogyan kezelitek?

Leszarom.

Felnőtt ember, ne kelljen már NEKEM etetnem őt, mint egy babát.

Ha nem tudja a mértéket, így járt.

Mindenki a saját életéért felelős.

Levenném róla a kezem.

Nem tudom miért esik nehezedre leírni, hogy milyen kapcsolatban is vagytok ti pontosan, mert rohadtul nem mindegy. Én is jobban hallgatok mondjuk anyámra, mintha a húgom állna neki pampogni valamiről.

Egyébként meg mi lenne, ha békén hagynátok? Egy felnőtt embert semmire nem lehet kényszeríteni. Minél jobban erőszakoskodtok, annál jobban ellenáll. Minél jobban éreztetitek vele, hogy ő "rossz", annál mélyebbre süllyed a depresszióban.

Egyébként ez már rég az a helyzet, aminek megoldásához orvosi segítség kell.

Szép lassan megölitek, igy tényleg hamae meg fog halni, de addig is milyen lehet az életminősége? Ilyen súllyal már tisztálkodni se lehet.

Ez ugyanolyan gyilkos szeretet, mint amikor a kutyát csokival és számára mérgező dolgokkal tömik, "mert olyan aranyosan néz, nem tudunk ellenállni". De igen, van egy pont ahol ellen kell állni, és az a pont az, ahol ártasz a másiknak.

Nem azzal ártasz neki, ha 2percet üvöltve hisztizik, 1 napig mérges, mert nem kapja meg a második doboz fagyit, hanem azzal ártasz neki ha olyan kövérre hizlalod, hogy már a boltba sem tud lemenni kajáért. (És igen hizlalod, mert normális ember fizikailag képtelen munka mellett ilyen sokat enni)

Ha belátja ő is ,akkor tegyen érte .

Egy felnőtt embert nem lehet erőszakkal diétára kényszeríteni, nem akar ő változtatni . Semmiféle elvonási tünetet nem csitítanék és eszem ágába nem lenne ,hogy én etessem meg dugdossam előle a csokikat. Akkor maradjon dagadt , úgy nem lehet lefogyni ,hogy ő nem akarja .

Beteges az egész szituáció szerintem,ahogy ti viselkedtek az is , közben nem veszitek észre,hogy a büdös életben nem fog lefogyni ilyen mentalitással akkor se ha a fejetek tetejére álltok .

És tapasztalatból mondom ,én is fogytam elég sokat .

Nekem alapvetően az a véleményem, hogy minden ember a maga életéért felel és a maga életéért: felel. Nem, nem elírás, arra célzok, hogy a magunk életéért felelősek vagyunk és hogy a magunk életéért vagyunk feleősek (nem másokéért).

Ha valaki felnőttként nem látja be, akkor az az ő tapasztalása, ő karmája, sorsa.

Fel lehet ajánlani segítséget, de nem kell kéretlenül 'átvinni a vakot a másik oldalra, ha nem akar menni'.

A hiszti, nyafogás, sértődés ingyen van, ha ő ilyen érzelmi zsarolásokat alkalmaz, az őhozzá tartozik. Őt jellemzi.

De amúgy nem értem, miért mondja azt, hogy könyörögnie kell? Gondnokság alá helyezett magatehetlen személy?

Ha felnőtt, akkor lemehet a boltba, vehet 10 tábla milkát és bezabálhatja akár egyszerre is. Ez az ő szuverenitása, miért függene tőletek?

A sértődéshez meg csak annyit, hogy nem kell őt kéretlenül bašżogatni, ha kérdez, lehet válaszolni tárgyilagosan, ha zabál, akkor meg az ő felelőssége, max tudatosítani kell benne, hogy ha elcseśżi az életét, akkor ne a ti véreteket szívja, amikor jönnek a következmények.

Férjed?

Egyszerűen csinálj kiskalóriás kajákat. Gyros, almás csirke, bulgur, teljes kiőrlésű sütik. Vegyél Szafi liszteket.

Az alapvető probléma az, hogy gyengék vagytok lelkileg.

EZ EGY EGÉSZSÉGÜGYI VÉSZHELYZET!!!

Konkrétan veszélyben van az élete.

És te meg itt szórakozol, hogy jaj csak napi 2 csoki, meg jaj csak egy kis banános palacsinta, legyél már HATÁROZOTT!!!

Konkrétan max. 5 évet adok neki, de inkább 3.

Úgyhogy mostantól csak csirkehús van és zöldségköret + normális vitaminkészítmény, ti pedig zöldségköret helyett rizs, és pont.

Nincs csoki, süti, desszert, banán, palacsinta meg anyámkínja, mert a temetésén állni nem lesz ilyen vicces.