Extrém túlsúlyos és sértődős családtagot hogyan kezelitek?

Tapasztalatokat kérek, ha lehet. Kívülről könnyű rávágni, hogy mi helyes, de a szituációban benne már nem úgy működik... és nem kajatippek, hanem a viselkedés kezelése kellene, de az nagyon.

Szóval adott a családtag, akinek sürgősen fogynia kellene, mert majdnem ugyanannyi kiló, mint ahány centi (nem, nem írtam el). És belátja ő is, hogy tennie kell valamit, hurrá. De időről-időre elborul az agya, édességet és/vagy gyorskaját követel, mi úgy vagyunk vele, hogy jó, minimális mennyiség mindig van itthon, hogy ne legyen az, hogy mindent megvonunk tőle. Csakhogy időként kifakad, hogy hol marad az ő méltósága, meg mindenért könyörögnie kell, és akkor megsértődik... és olyan nehéz nem csokival dobálni őt, hogy nesze akkor, fordulj fel, ha az édesség fontosabb, mint a várható életkorod kitolása. Tényleg nehéz vele ilyenkor. Ki hogy őrzi meg a nyugalmát, és ha sikerül, akkor hogy csitítja le az “elvonási tünetek” miatt vergődő másik felet? Segítsetek...