Lakásöröklés. Tényleg hálátlan lennék?

Örököltem egy lakást Budapest belvárosában, a bulinegyed szívében, aminek természetesen nagyon örülök, hiszen hitel és albérleti díjaktól mentesen tudom elkezdeni az életem. A lakás rettenetes állapotban volt, a félretett pénzemből lassan elkezdtem felújítani és ha kész akkor szeretném eladni. Amikor ezt a családom megtudta nagyon kiakadtak, mert hogy milyen hálátlan vagyok... De egyszerűen képtelen vagyok a belvárosban élni. Mocskos, büdös, zajos és tömegiszonyom van, még nappal sem érzem magam biztonságban. Nem tudom elképzelni, hogy itt neveljek gyereket, sem én sem a párom nem ilyen környéken nőttünk fel. Rokonok szerint csak meg kell szokni, de soha senki nem élt ilyen környéken közülük, és még hozzá teszik, hogy ők megbolondulnának ha ilyen helyen kéne élniük. Nem értem miért hálátlanság az ha eladom és egy, olyan környéken veszek lakást/házat, ahol eltudom képzelni a jövőmet és, ahol szívesen nevelnénk a gyermekünket.

Már sokszor annyira bűntudatom van, hogy azon gondolkozok, hogy inkább egy albérletet választok, mert itt élni utálok, de a lelki terrort is nehezen viselem. Tényleg hálátlan lennék? Hogyan tudnám kezelni ezt a helyzetet? Legyek önző és bántsam meg a rokonaimat azzal, hogy eladom?