Egyeseknek miért mániája a rokonokkal való kötelező jópofiskodás? Mire jó ez?

Amikor a rokonokat kötelezően látogatni kell, kötelezően jó pofát kell vágni, kötelezően meg kell játszani az "egy család vagyunk szeretjük egymást" maszlagot, kötelezően mutatni kell, hogy a család foglalkozik a rokonokkal.

De ez mégis mire jó? Mi haszna van? Miért erőltetik ezt egyesek, amikor a rokonok ugyanúgy a hátuk közepére sem kívánják őket?

Anyám ugyanez volt. Kötelezően látogatni kellett ünnepekkor unokatesómékat, mert hát mégis csak egy család vagyunk, miközben unokatesómékkal egyáltalán nem volt jó a viszony. Aztán ez anyámnak akkor esett le végre, amikor egyszer megint mentünk, és emiatt unokatesómék anyja szimplán átment a szomszédba a barátnőjéhez addig, amíg haza nem mentünk. Akkor megértette, hogy ők ugyanúgy nem akarnak velünk közösködni, mint ahogy én meg a tesóm mindig mondtuk.

Nálatok volt ilyen? Ti hogy birkóztok/birkóztatok meg vele anélkül, hogy összevesztetek volna? Vagy összevesztetek?

Miért jó ez?

Vagy csak szerintem kiábrándító és idegesítő ez a dolog?