Egyeseknek miért mániája a rokonokkal való kötelező jópofiskodás? Mire jó ez?
Amikor a rokonokat kötelezően látogatni kell, kötelezően jó pofát kell vágni, kötelezően meg kell játszani az "egy család vagyunk szeretjük egymást" maszlagot, kötelezően mutatni kell, hogy a család foglalkozik a rokonokkal.
De ez mégis mire jó? Mi haszna van? Miért erőltetik ezt egyesek, amikor a rokonok ugyanúgy a hátuk közepére sem kívánják őket?
Anyám ugyanez volt. Kötelezően látogatni kellett ünnepekkor unokatesómékat, mert hát mégis csak egy család vagyunk, miközben unokatesómékkal egyáltalán nem volt jó a viszony. Aztán ez anyámnak akkor esett le végre, amikor egyszer megint mentünk, és emiatt unokatesómék anyja szimplán átment a szomszédba a barátnőjéhez addig, amíg haza nem mentünk. Akkor megértette, hogy ők ugyanúgy nem akarnak velünk közösködni, mint ahogy én meg a tesóm mindig mondtuk.
Nálatok volt ilyen? Ti hogy birkóztok/birkóztatok meg vele anélkül, hogy összevesztetek volna? Vagy összevesztetek?
Miért jó ez?
Vagy csak szerintem kiábrándító és idegesítő ez a dolog?
Anyósom aki ilyen nálunk. Nem szeret engem (nem beképzelem, 100%), mégis mindig ott a művigyor és a tettetett kedveskedés.
Én meg olyan családban nőttem fel, hogy ha valaki nem szerette a másikat, megmondta őszintén, és igaz, nem javult ettől a helyzet, de mégsem volt senki kétszínű.
A rokonaim nem is szerveznek közös programot, látogatást ilyen helyzetben, csak olyan hozzátartozóval, akivel valóban szívesen találkoznak.
Én látom ennek az előnyét is. Nincs hatalmas családi béke, de álszentség sincs.
15 évesen beleuntam ebbe. Többet sehova nem mentem. Las.zarták a fejem én is az övéket.
Eltelt 15 év lett párom ( tartós) előtte is volt csak nem tudtak róla. Hirtelen apám részéről felbukkantak a rokonok. Puszi puszi hogy vagy mi van veled stb... hívtak mindenféle vacsorára ebédekre stb... én meg pislogtam milyen sok idő és sok pénz megy el erre meg az ajándékokra úgy hogy közben csak jópofizás az egész. Tavaly befejeztem velük végleg. Kb 1 évig tartott újra. Lelkileg ki is készültem. Ők erőltették még egy ideig. Én nem.
Anyám szokott ilyen lenni, hogy menni kell, találkozni kell, mert "mégis csak a rokonod".
Én meg úgy vagyok vele hogy hiába rokon valaki vér szerint ha évente egyszer látom és amúgy a büdös életben nem beszélnék vele.
Na meg rokonságban is így van pár ember, mert van akit konkrétan évek óta nem láttam.
- mert ez a társadalmi elvárás és bele sem gondolnak, hogy ez az elvárás pont tök fölösleges
- ezzel önmagukat csapják be, hogy milyen jó család vagyunk és milyen csalédcentrikus jó fej ember vagyok
- vannak még olyanok, akiket úgy neveltek fel, hogy a családod szent, akkor is ha ők az Antikrisztus
Apai ágon nálunk is ez volt. Én pontosan tudtam, hogy nagybátyámék meg nagyanyám megpróbáltak pénzzel átverni minket és milyen bunkók, de ott kellett bájvigyorogni, mert apám azt mondta... amióta elmúltam 18, hát egy kezemen meg tudom számolni, hányszor találkoztam velük (nagyanyám halotti torán meg unokatesóm gyerekének keresztelőjén konkrétan... 28 éves vagyok)
Mi karácsonykor csak négyen és a 2nagymamám ülünk össze. Most szilveszter után elsején elmentünk a nagybátyámékhoz, de nem szoktunk, csak apám kitalálta vigyünk nekik is a disznóvágásból. Unokanővéremék és nagybátyámék szoktak eljönni hozzánk vagy mi hozzájuk. Ha unokabátyámék itthon vannak akkor ők vagy mi megyünk. Ha úgy nézzük a családunk nagy, de többnyire velük tartjuk a kapcsolatot és/vagy látogatjuk őket. Nem tudom van e olyan rokon akit nem bírunk, de velük akkor ezek szerint nyílván nem tartjuk a kapcsolatot.
De a kérdésre válaszolva, ha jópofizni mentek az csak felesleges pénz kidobás
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!