8 éves gyerek nem mehet sehová. Még nyáron sem. Ez normális?

Ugyanez volt nálam is, csak engem azért nem engedtek ki, mert fura voltam és féltek hogy szégyent hozok rájuk. Másrészt anyám többször is kiakadt kérésem hallatára, hogy mégis minek nekem kimenni? Az udvaron nincs elég levegő? Van olyan szülő, akinek eszébe sem jut hogy ő maga kimozduljon (akár egy sétára), így nem érti, hogy a gyereknek esetleg igénye lenne néha a kerítésen kívül is menni. Indok volt még az, hogy "ide nem fognak mindenféle kölykök jönni" (többször hívtak a gyerekek ki biciklizni vagy labdázni a kerítésen át), még a házunkat sem mutathattam meg a többieknek, hogy nehogy jöjjenek játszani. Ha suliidőben véletlenül meglátták, hogy szünetben kint vagyok a többiekkel, otthon ment a litánia, hogy a szünet arra való hogy átnézzem az anyagot a következő órára, nem a rohangálásra. Akkor az ilyen szülőtől mit vár az ember otthon?