Normális dolog az, hogy a fél éves kislányom jobban ismeri és többet is mosolyog arra a nagyszülőre, akivel napi szinten találkozik, mint akivel heti egyszer?

Persze hogy normális, hogy azzal közvetlenebb kapcsolatban van, akit minden nap lát. Az én szüleim is 100km-re laknak tőlünk, (mondjuk nekünk anyósom is), de nincs a kapcsolatukkal semmi probléma a távolság miatt, kölcsönös az imádat. Az én lányaim már nagyobbak, 7 és 3évesek, de m odafigyelünk arra, hogy a találkozások meglegyenek rendszeresen. Anyumék és anyósom is jön hozzánk kb egy-két hónapban 1x felváltva, mi is megyünk amikor tudunk, általában ünnepekkor, szülinapokon. Az nem sok éves szinten, de a kapcsolat rovására nem megy. Az a lényeg hogy a nagyszülő kimutassa a szeretetét, játsszon és foglalkozzon a gyerekkel, és akkor ha messze is van, nem lesz gond a gyerek szeretni fogja.

Még azt is megtehetnéd, hogy a babával elmész néha, pl 2-3 havonta egy hosszú hétvégére, pl péntektől vasárnapig a szüleidhez. Így mégtöbbet lehetnek együtt, a gyereked pedig minél nagyobb lesz, annál több emlék fog megmaradni a kis fejében a távoli nagyiról és papiról is, és a te lelkednek is biztosan jót tenne. :)

Azért kár azzal áltatni a kérdezőt, hogy esetleg nem fog jobban ragaszkodni ahhoz a nagyszülőhöz, aki tényleg a szomszédban lakik. Persze, fontos, hogy a nagyszülők is olyanok legyenek, de a rendszeres, gyakori kapcsolat nagyon fontos.

Ha mind a két oldalról normális nagyszülők vannak, akkor valószínű, hogy jobban fog kötődni az anyósodékhoz, ha továbbra is gyakrabban látja majd őket. Elég durva dolgokat kellene csinálnia anyósodéknak, hogy ahhoz kötődjön jobban, akiket ritkábban lát.

De ez nem zárja ki azt, hogy a te szüleidet ne szeresse.

Tapasztalatból beszélek. Anyukám rá a példa. A nővérem gyerekeivel sajnos nem tudta tartani a kapcsolatot rendesen, heti szinten volt a dolog. Dolgozott, messzebb lakott, mint a másik mama. A másik mama 3 házzal arrébb lakott, a másik gyerekéről egyidős unokák voltak, így együtt nagy buli volt mindig nála, nyaralni vitte őket, minden nap unokázott. Anyukámnak ez nem ment (más bajok is voltak). Évekkel később nekem is lettek gyerekeim. Anyukám már nyugdíjba ment, megszűnt a gondviselési kötelezettsége, rengeteg ideje maradt, a szomszédban lakott. Ezzel szemben anyósom másik városba, pedig csak félórára. Ő is csak hetente jött. Ilyenkor egész nap itt van, de mégsem olyan a kapcsolatuk, mint anyukámékkal. Egyszerűen szükség van a JOBB kapcsolathoz a gyakoribb találkozásra. Ettől függetlenül a gyerekek kapcsolata jó az anyósommal, mert tényleg mindent meg is tesz, mégis anyukám az első számú.

Nem értem a kérdéses,ne a nagyszülökhö passzold le a gyereket vidd el öt/öket kirándulni.Légyvigazságos a gyerekeddel szemben de reálisan gondolkodj!

Òrülök a válaszadásra. Tovàbbi Kellemes Napot!