Mi annak az oka, ha valakinek felőttként ennyire nincs semmilyen felelősségérzete?

Az unokatesómról van szó (34 éves férfi). Egyszerűen elképesztő, hogy felnőtt ember létére mennyire felelőtlen, amire lassan már a család is rámegy. Soha semmit és senkit nem tudott maga körül megbecsülni. Kb. 5 évvel ezelőttig nagyon jó munkahelyei voltak, jól keresett, szerette is, mégis mindig elcseszte őket. Ha épp olyanja volt, akkor fogta magát és nem ment be dolgozni, alkoholproblémák miatt napokig csak feküdt otthon, stb. Érzelmileg egyébként nagyon labilis, semmiségek miatt képes napokig ki sem mozdulni otthonról és senkinek nem venni fel a telefont, mert neki most nincs kedve beszélni senkivel. Ezt számtalanszor eljátszotta már nem csak a munkahelyével kapcsolatban, de a 6 éves kislányával is, akivel megbeszélték, hogy ekkor és ekkor elviszi valahova (a kislány anyjával már nincsenek együtt), és még csak oda sem szólt, hogy nem megy, a kislány meg várta és utána egész nap sírt. Miután a jobbnál jobb munkahelyeiről is kirugdosták, megint a piához menekült mindig és mindenki mást hibáztatott saját magán kívül.

Az apjával (aki az én apukám testvére) alapvetően nagyon jó volt a kapcsolatuk, de hogyha épp olyanja volt, akkor rá is sz*rt nagy ívben. Két évvel ezelőtt ő sajnos meghalt rákban, az utolsó éveiben már nagyon sokat idegeskedett a fia miatt.

Többször már ittas vezetésért is elvették a jogosítványát, mégis újra és újra megtette és mindig mindenkiben talál hibát vagy a körülményeket okolja, amiért körülötte minden így összeomlott. Most jelenleg se munkája, se családja, már a kislánya sem nagyon akar beszélni vele. Olyan egyébként, mintha nem szocializálódott volna megfelelően, nem érdeklik semminek a következményei, de később elviselni nem tudja őket, nem tudja türtőztetni magát (a kislánya anyját is össze-vissza csalta annak idején). Ja és kórosan hazudozik mindenkinek néha már teljesen lényegtelen dolgokról is, olyan mintha kényszerből jönne neki. Néha már ő maga is elfelejti hogy kinek mit hazudott és így bukik le. Amíg jó munkahelyei is voltak, soha nem volt elég neki semmi, ha jól keresett is mindig belekeveredett valami zűrös ügybe, amiből pénzt akart csinálni, aztán meg elverte az egészet egy-egy este alatt. Annyira kontrollálatlan, mint egy tizenéves tini és biztos, hogy megváltozni már nem fog, mert mindig is ilyen volt. Apukám nagyon dühös rá, mert ő még régebben adogatott kölcsön is neki kisebb összegeket, lévén a testvére fia, de most látja igazán, hogy abból soha egy fillért nem fog látni, ráadásul az egész családnak mindig miatta kell idegeskedni. Apukám azt is az ő "számlájára írja", hogy a testvére meghalt, szerinte belebetegedett, hogy ez lett a fiából.

Engem nagyon érdekelne, hogy szerintetek a szülők nevelési hibája-e, hogy ilyen lett, vagy minek köszönhető ez. A családja többi tagja teljesen rendes, normális, dolgos ember, csak ő lett ilyen egyedül.