Sógornőm megsértődött mert azt mondtam neki, hogy nem képes gyereket csinálni. Ki a hibás most?

Te.

Valami bizarr módon tahó vagy, hogy a gyereked nem tudod megnevelni hogyan viselkedjen, s ahelyett, hogy felismernéd ezt a problémád, s orvosolnád, helyette inkább vérig sértesz mást, aki lehet az ordítással megmentette a gyereked életét.

Volt jó pár kutyám (betegség, illetve öregkor vitte el mindet), illetve van is, s sokat játszok velük. De se gyerekként, se felnőttként soha nem rúgtam bele egyikbe se. Másfelől gyerekként sokat játszottak velem szüleim, illetve játszottak velem más gyerekek, de valahogy soha nem rugdostuk egymást.

Egyébiránt tök mindegy kié a kutya. A kutya egy állat, s a kutyák többsége bizony megvédi magát, ha bántják. Elég egy jól sikerült harapás mondjuk a gyereked egyik karjába, s olyan szöveti sérülése lesz, hogy élete végéig nyomorék lesz az egyik keze.

Ilyen esetben persze ki lenne a hibás? Persze a kutya, mert megharapta azt, aki belé rúgott.

Nagy az isten állatkertje... Csak azért mondom kérdező, hogy lásd mi történhetett volna. Nem rég olvastam, hogy ugyan így rokonlátogatáson volt egy család, és a kisgyerek addig addig nyúzta a macskát, hogy az oda kapott és a gyerek fél szemére megvakult. És ott is nemtörődöm anyuka volt a legjobban fölháborodva, és a rokonok voltak a hibásak...

Másik eset, ez nálunk történt. Nővéremék átjöttek a gyerekekkel sütögetni. Egyszer látom, hogy az egyik poronty áll föl a székre és túrna bele a még égő szénbe. Hirtelen rémületemben olyan erősen rántottam el, hogy elesett és nem, nem suttogtam, mikor rákiabáltam, hogy ne csinálja. Volt nagy sírás-rívás persze, de nővérem még meg is köszönte utána. Mert ő is úgy volt vele, hogy inkább legyen kicsit megszeppenve, minthogy rohanni keljen vele a sürgősségire, mert leégette a bőrt a fél kezéről.